Packer kitűnő könyve egy pont ötven évvel ezelőtti konferencián elhangzott beszédének, kibővített könyvváltozata. Nem tudom, hogy ki(k) volt aki a megkönyvesítésre rávette Isten eme professzorát, de jól tette.
Ami megdöbbentő a könyvben az az, hogy mikor a mai egyház evangelizációs problémáiról, azok buktatóiról ír, nem tűnik fel, hogy mikor keletkezett a könyv, mivel annyira mai problémákat vet fel. Úgy tűnik ötven év sem volt elég, hogy az evangéliumi körök lefejtsék magukról a rossz, régi beidegződéseket. Az én tizennégy éves keresztény létemben is újra meg újra találkoztam az általa korholt öngólokkal, amiket gyülekezetek képesek maguknak az evangelizáció félreértésével maguknak rúgni. Őszintén bevallva én is résztvevője voltam néhánynak, mire rá kellett jönnöm, hogy valami nagyon nem stimmel itt. Valami ugyanis nagyon nem stimmel, ha mi kimegyünk és fiatalos lendülettel, na nem az oroszlánt, de ide a várost nekem lelkesedéssel értetlen arcokkal találkozunk és nem lesz sikerünk. Illetve ha van is némi kierőszakolt sikerünk kierőszakolt megtéréseket előidézve, azok olyanok is. Tiszavirág életűek. Miért? A válasz többek között ebben a könyvben is megtalálható.
Packer a "normális" kálvinisták körébe tartozik, aki még hisz Isten örök rendelkezéseiben, így a kegyelmi kiválasztás tanában is, mely nem nélkülözheti Isten teljesen szuverénként való elismerését. Ebben a könyvében is fejtegeti (csak amennyire téma ezt megköveteli), hogy Isten szuverén minden cselekedetünk felett, ugyanakkor teljes felelősséggel számonkérhetőek vagyunk minden egyes cselekedetünkért.
Menjünk szépen sorban a kérdéseken!
1) Mi az evangelizáció?
A definíció megadásához kissé átszerkeszt egy, az Érsekek Testülete által megfogalmazott kijelentést:
2) Mi az evangelizáció üzenete?
Négy lényeges összetevőt emel ki: 1- Az evangélium Istenről szóló üzenet (Teremtő Isten) 2- Az evangélium bűnről szóló üzenet (mi a bűn és mit okozott) 3- Az evangélium Krisztusról szóló üzenet (Isten, testetöltött, áldozata, feltámadása, uralkodása) 4- Az evangélium hitre és a bűnből való megtérésre felszólító üzenet (mindkettő fontossága!)
3) Mi az evangelizálás indítéka?
Két alapvető motivációs indokot említ és fejt ki. 1- Isten dicsőítése. Istent pedig az dicsőíti, ha valaki engedelmeskedik Neki. Ebben az esetben a nagy missziói Isteni parancsnak való engedelmesség, a "menjetek el..., tegyetek tanítványokká..." teljesítése. 2- A felebarátunk szeretete, vágy, hogy megmeneküljenek amíg nem késő.
4) Milyen eszközökkel és módszerekkel gyakoroljuk az evangelizációt?
Minden tökéletes lehet az előző 3 kérdés alapján, de a hogyannál simán el lehet szúrni, el lehet idegeníteni a minket hallgató, néző felebarátunkat.
Packer nem is stratégiát ad itt nekünk, hanem próbál terelni egy helyes irányba. Ha pedig az előző 3 kérdésre megfelelő választ kell adnunk akkor az áradás módszertanával kapcsolatban kérdéseket tesz fel amik megfontolása segíthet minket a hogyan, a stratégia kialakításában.
A könyv negyedik, és egyben befejező fejezete az evangelizáció és a szuverenitás kérdését boncolgatja, melyből hadd álljon itt a kedvenc részletem, mely örömmel tölt el, és bízom, hogy ez ugyan így lesz veled is kedves olvasó!
A goodnews-ban például 990 forintért azonnal tulajdonosa lehetsz egynek!
http://www.goodnews.hu
az íróról: http://en.wikipedia.org/wiki/J._I._Packer
Ami megdöbbentő a könyvben az az, hogy mikor a mai egyház evangelizációs problémáiról, azok buktatóiról ír, nem tűnik fel, hogy mikor keletkezett a könyv, mivel annyira mai problémákat vet fel. Úgy tűnik ötven év sem volt elég, hogy az evangéliumi körök lefejtsék magukról a rossz, régi beidegződéseket. Az én tizennégy éves keresztény létemben is újra meg újra találkoztam az általa korholt öngólokkal, amiket gyülekezetek képesek maguknak az evangelizáció félreértésével maguknak rúgni. Őszintén bevallva én is résztvevője voltam néhánynak, mire rá kellett jönnöm, hogy valami nagyon nem stimmel itt. Valami ugyanis nagyon nem stimmel, ha mi kimegyünk és fiatalos lendülettel, na nem az oroszlánt, de ide a várost nekem lelkesedéssel értetlen arcokkal találkozunk és nem lesz sikerünk. Illetve ha van is némi kierőszakolt sikerünk kierőszakolt megtéréseket előidézve, azok olyanok is. Tiszavirág életűek. Miért? A válasz többek között ebben a könyvben is megtalálható.
Packer a "normális" kálvinisták körébe tartozik, aki még hisz Isten örök rendelkezéseiben, így a kegyelmi kiválasztás tanában is, mely nem nélkülözheti Isten teljesen szuverénként való elismerését. Ebben a könyvében is fejtegeti (csak amennyire téma ezt megköveteli), hogy Isten szuverén minden cselekedetünk felett, ugyanakkor teljes felelősséggel számonkérhetőek vagyunk minden egyes cselekedetünkért.
Minket most az a konkrét antinómia vagy látszólagos ellentmondás foglalkoztat, amely az isteni szuverenitás és az emberi felelősség - más szóval (biblikus abban fogalmazva) Isten Királyként és Bíróként véghezvitt tettei - között áll fenn. A Szentírás tanítása szerint Isten mint Király mindent az ő örök céljával összhangban rendel el és irányít, beleértve az emberi tetteket is. (1Móz 45:8; 50:20; Péld 16:9; 21:1; Mt 10:29; ApCsel 4:27k; Róm 9:20k; Ef 1:11; stb) A Szentírás azt is tanítja, hogy Isten, mint Bíró, minden embert felelősségre von a döntéseiért és az általa elkövetett tettekért. (Mt 25; Róm 2:1-16; Jel 20:11-13; stb) Ezért az evangélium hallgatói felelősek a reakciójukért; ha elutasítják a jó hírt, a hitetlenség bűnébe esnek. "Aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt..." Pál, akire Isten rábízta az evangéliumot, felelős annak hirdetéséért; ha elhanyagolja küldetését, büntetést kap a hűtlenségéért. "Kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" Isten szuverenitás át és az ember felelősségét ugyanaz a Biblia egymás mellett tanítja, sőt néha ugyanabban a szakaszban. Tehát mindkettőt ugyanaz az isteni tekintély garantálja számunkra, ezért mindkettő igaz. Ebből következik, hogy együtt kell ragaszkodnunk hozzájuk, és nem szabad kijátszanunk az egyiket a másik ellen. Az ember felelős és erkölccsel rendelkező személy, ugyanakkor Isten irányítása alatt áll; az ember isteni irányítás alatt áll, ugyanakkor felelős és erkölccsel rendelkező személy. Isten szuverenitása valóság, és az ember felelőssége is az. Ez az a kinyilatkoztatott antinómia, amellyel össze kell hangolnunk gondolkodásunkat és evangélizációnkat. (22-23. o)Majd ez után óv, hogy vagy ez egyiket, azaz az emberi oldalt, vagy a másikat, azaz az Isteni oldalt hangsúlyozzuk ki a másik rovására. Mindegyik csak rossz lehet. Így összegzi mondandójának lényegét:
Ezek együttesen óva intenek minket attól, hogy egymásnak eresszük ezt a két igazságot, vagy megengedjük, hogy elménkben az egyik elhomályosítsa vagy beárnyékolja a másikat. Attól is óva intenek bennünket, hogy az egyik szélsőség hibájától menekülve a másikba essünk. Ha ezt tennénk, az utóbbi állapotunk könnyen rosszabb lehet az előbbinél. Mit tegyünk hát? Hajózzunk el ügyesen a Szkülla és Kharübdisz közti keskeny átjárón, más szóval kerüljük el mindkét szélsőséget. Hogyan tehetjük meg ezt? Úgy, hogy feladatunknak tekintjük, hogy teljes erőnkből higgyünk mindkét hittételben, és mindkettőt állandóan a szemünk előtt tartsuk, hogy irányítsák és kormányozzák életünket.Ennek a tisztázása után tér rá konkrétan az evangelizáció témájára. Olyan kérdésekre keresi a választ mint: Mi az evangelizáció? Mi az evangelizáció üzenete? Mi az evangelizálás indítéka? Milyen eszközökkel és módszerekkel gyakoroljuk az evangelizációt?
A Biblia a legerőteljesebb és legfélreérthetedenebb módon egymás mellé állítja a két igazságot mint két alapvető tényt; ezért nekünk is erre az álláspontra kell helyezkednünk a gondolkodásunk során. C. H. Spurgeontől egyszer megkérdezték, hogy össze tudná-e békíteni ezt a két igazságot. "Meg se próbálnám - felelte. - Sosem szoktam összebékíteni barátokat." Barátokat? Igen, barátokat. Pontosan ezt kell megértenünk. A Bibliában az isteni szuverenitás és az emberi felelősség nem egymás ellenségei. Nem is kellemeden szomszédok, nem folytatnak egymás ellen végtelen hidegháborút. Ezek a fogalmak barátok, melyek együttműködnek. (34-35. o)
Menjünk szépen sorban a kérdéseken!
1) Mi az evangelizáció?
A definíció megadásához kissé átszerkeszt egy, az Érsekek Testülete által megfogalmazott kijelentést:
"Az evangélizáció azt jelenti, hogy a Szentlélek erejével úgy mutatjuk be Jézus Krisztust, hogy általa az emberek Istenbe vessék a bizalmukat, elfogadják őt Megváltójuknak, és Egyházának közösségében szolgálják őt mint Királyukat." (38. o)Packer minden egyes szót, kifejezést megvizsgál és magyaráz ami ebben a kijelentésben szerepel, majd a "vessék" szót kicserélte a "vethessék" szóra, mivel az evangelizáció minősége nem attól függ, hogy arra hányan reagáltak pozitívan, hanem hogy hűen adtuk azt vissza. Ahogyan azt később megjegyzi:
Hogyan definiáljuk hát az evangélizációt? Az Újszövetség válasza nagyon egyszerű. Az Újszövetség szerint az evangélizáció egyszerűen az evangélium hirdetése. Olyan kommunikáció, amiben a keresztyének önként annak az üzenetnek a szócsövévé válnak, amelyben Isten irgalmat ígér a bűnösöknek. Aki hűen továbbítja ezt az üzenetet, bármilyen körülmények között - nagyobb vagy kisebb összejövetelen, szószékről vagy személyes beszélgetésben -, az evangélizál. Mivel az isteni üzenet tetőpontján a Teremtő arra kéri a lázadó világot, hogy változtasson irányt, és vesse Krisztusba a hitét, az üzenet továbbításához hozzátartozik a hallgatók megtérésre hívása. Ha ebben az értelemben nem törekszünk megtérések előidézésére, akkor nem evangélizálunk - ezt már láttuk. De ha meg akarjuk állapítani, hogy ténylegesen evangélizálunk-e, akkor nem az a kérdés, hogy tudunk-e olyan megtérésekről, amelyeket a bizonyságtételünk eredményezett, hanem azt, hogy hűen továbbítjuk-e az evangélium üzenetét. (41. o)Majd a szerző Pál életén keresztül bemutatja az evangélium hirdetésének gyönyörű szolgálatát.
2) Mi az evangelizáció üzenete?
Négy lényeges összetevőt emel ki: 1- Az evangélium Istenről szóló üzenet (Teremtő Isten) 2- Az evangélium bűnről szóló üzenet (mi a bűn és mit okozott) 3- Az evangélium Krisztusról szóló üzenet (Isten, testetöltött, áldozata, feltámadása, uralkodása) 4- Az evangélium hitre és a bűnből való megtérésre felszólító üzenet (mindkettő fontossága!)
3) Mi az evangelizálás indítéka?
Két alapvető motivációs indokot említ és fejt ki. 1- Isten dicsőítése. Istent pedig az dicsőíti, ha valaki engedelmeskedik Neki. Ebben az esetben a nagy missziói Isteni parancsnak való engedelmesség, a "menjetek el..., tegyetek tanítványokká..." teljesítése. 2- A felebarátunk szeretete, vágy, hogy megmeneküljenek amíg nem késő.
4) Milyen eszközökkel és módszerekkel gyakoroljuk az evangelizációt?
Minden tökéletes lehet az előző 3 kérdés alapján, de a hogyannál simán el lehet szúrni, el lehet idegeníteni a minket hallgató, néző felebarátunkat.
Packer nem is stratégiát ad itt nekünk, hanem próbál terelni egy helyes irányba. Ha pedig az előző 3 kérdésre megfelelő választ kell adnunk akkor az áradás módszertanával kapcsolatban kérdéseket tesz fel amik megfontolása segíthet minket a hogyan, a stratégia kialakításában.
Valóban az igét fogja szolgálni? Úgy tervezték meg, hogy igaz és teljes módon fejtse ki az evangéliumot, s mélyen és pontosan alkalmazza azt? Amennyiben így tervezték meg, annyiban jogos és helyes; amennyiben elkendőzi és elhomályosítja az üzenet tényeit, és tompítja alkalmazásukat, annyiban gonosz és téves.Majd ezek után is sorolja a kérdéseket, melyek egy kreatív, hozzáértő ember kezében kincsek, hiszen Isten evangelizáció általi dicsőítése ezen elvek alapján megvalósítható.
Hadd fejtsük ki ezt részletesebben. Ez az elv azt jelenti, hogy felül kell vizsgálnunk minden evangélizációs tervünket és szokásunkat - misszióinkat, gyűléseinket és kampányainkat; prédikációinkat, beszédeinket és bizonyságtételeinket; nagyobb és kisebb összejöveteleinket, valamint az evangélium személyes bemutatását; kiosztott traktátusainkat, kölcsönadott könyveinket, megírt leveleinket -, és az alábbiakhoz hasonló kérdéseket kell föltennünk mindegyikkel kapcsolatban.
Vajon Krisztus bemutatásának ez a módja jellegénél fogva megérteti az emberekkel, hogy az evangélium Isten üzenete? Úgy tervezték meg, hogy az emberről és a pusztán emberi dolgokról Istenre és az ő igazságára irányítsa a figyelmet? Vagy nagyobb a valószínűsége, hogy az üzenet Szerzőjéről és tekintélyéről a hírvivő személyére és előadására irányítja a figyelmet? Emberi gondolatként, egy igehirdető játékszereként szólaltatja meg az evangéliumot vagy isteni kinyilatkoztatásként, amelyre maga az emberi hírvivő is ámultan néz fel? Vajon Krisztus bemutatásának ezen a módján emberi ravaszság és mesterkéltség érződik, s így hajlamos az embert felmagasztalni? Vagy inkább annak a hírvivőnek a nyílt, keresetlen egyszerűségét testesíti meg, aki kizárólag üzenetének átadásával törődik, aki nem kívánja felhívni magára a figyelmet, aki igyekszik minél jobban elfeledtetni magát, sőt szinte elrejtőzni az üzenete mögé, mivel attól fél a legjobban, hogy az emberek őt fogják csodálni és dicsérni, pedig az általa képviselt hatalmas Úr előtt kellene leborulniuk és megalázkodniuk?
Továbbá, Krisztus bemutatásának ez a módja jellegénél fogva támogatja vagy gátolja-e az ige működését az emberek értelmében? Világosabbá fogja tenni az üzenet jelentését, vagy csak kegyes zsargonba és rejtett értelmű frázisokba zárt talányos és homályos üzenetet hagy maga után? Arra fogja-e késztetni az embereket, hogy gondolkozzanak, feszülten gondolkozzanak, sőt feszülten gondolkozzanak Istenen és az Istenhez való viszonyukon? Vagy inkább el fogja fojtani a gondolatokat, mivel kizárólag az érzelmeket szólaltatja meg? Megmozdítani vagy el"altatni fogja az értelmet? Krisztus bemutatásának ez a módja az érzelem vagy az igazság erejével próbálja megindítani az embereket? Persze szó sincs arról, hogy az érzésekben valami rossz volna; furcsa, ha valaki érzések nélkül tér meg. Az a rossz, ha úgy próbálunk az érzésekre hatni és azokat felkelteni, hogy az emberek érzéseibe gázolunk, és ezzel helyettesítjük az értelmükhöz szóló tanítást.
Meg kell kérdeznünk továbbá, hogy Krisztus bemutatásának ezt a módját úgy tervezték-e meg, hogy az evangélium tanítását adja át az embereknek, és ne csak annak egy részét, hanem az egészet - az igazságot Teremtőnkről és állitásairól, magunkról mint szennyes, elveszett és tehetetlen bűnösökről, akiknek újjá kell születniük, valamint Isten Fiáról, aki emberré lett, meghalt a bűnökért, s él, hogy megbocsásson a bűnösöknek és Istenhez vigye őket. Vagy inkább hiányos ezen a ponton, féligazságokat továbbít, és csak részlegesen érteti meg az emberekkel ezeket a dolgokat, miközben a hit és a bűnbánat felé tuszkolja őket anélkül, hogy tisztázta volna, mit is kell megbánniuk, és miben kell hinniük?(84-86. o)
A könyv negyedik, és egyben befejező fejezete az evangelizáció és a szuverenitás kérdését boncolgatja, melyből hadd álljon itt a kedvenc részletem, mely örömmel tölt el, és bízom, hogy ez ugyan így lesz veled is kedves olvasó!
Istennek a kegyelem terén gyakorolt szuverenitása nyújtja számunkra a siker egyetlen reményét az evangélizációban. Egyesek attól félnek, hogy az Isten szuverén kegyelmébe vetett hit ahhoz a következtetéshez vezet, hogy az evangélizáció értelmetlen, mivel Isten úgyis üdvözíteni fogja választottait, akár hallják az evangéliumot, akár nem. Amint láttuk, ez téves feltevésen alapuló téves következtetés. Most megtesszük a következő lépést, és rámutatunk, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. A szuverenitásban gyakorolt isteni kegyelem távolról sem teszi értelmetlenné az evangélizációt: éppen ez akadályozza meg, hogy az evangélizáció értelmetlen legyen. Ugyanis ez teszi lehetővé, hogy az evangélizáció gyümölcsöző legyen - sőt biztosítja is azt. Nélküle az evangélizáció még csak nem is lehetne gyümölcsöző. Isten szuverén kegyelme nélkül az evangélizáció minden idők leghiábavalóbb és leghaszontalanabb időtöltése volna, s nem lenne nagyobb időpocsékolás szerte e világon, mint a keresztyén evangélium hirdetése.Remélem, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődést a könyv iránt, melyet a KIA kiadó adott ki 2001-ben, azaz még talán beszerezhető különböző könyvesboltokban.
Mi az oka ennek? A bűnben levő ember lelki tehetetlensége. ...a bukott ember elvakult elmével rendelkezik, így képtelen felfogni a lelki igazságot. "A nem lelki (természeti, újjá nem született) ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni." (1Kor 2:14. 17, Róm 8:7k) (104-105. o)
A goodnews-ban például 990 forintért azonnal tulajdonosa lehetsz egynek!
http://www.goodnews.hu
az íróról: http://en.wikipedia.org/wiki/J._I._Packer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése