Az alternatív magyar borító, és alcím: "Dobd fel magad!", azaz ne a bakancsodat, nem túl találó.
A történet egy klasszikus szituációt vázol fel. Adva van - jelen esetben - két súlyos beteg akik megtudják, hogy már csak hónapjaik vannak hátra. Mit kezdenek a maradék idejükkel?
A két súlyos beteg (rák különböző fajtáival) a milliárdos, 4 feleséget elhasznált, élvhajhász, kávésznob Edward Cole (Jack Nicholson), és a hűséges férj, családapa, autószerelő, rejtvényguru Carter (Morgan Freeman).
Az ilyen filmek alapja persze nem az, hogy okuljunk belőle arra az esetre, ha mi is rákos betegként fekszünk az ágyban akkor majd mit csináljunk a hátralevő életünkben, hanem, hogy most milyen elvek, értékek mentén rendezzük be az életünket.
A film két főszereplője a fenntiekből is következően két különböző életutat járt be a betegségig. Eltérő célok, eltérő erkölcsök vezérelték őket. A film végén viszont csak az egyik, a milliomos szánta bánta életútját és változtatott. Morgen Freeman karaktere a listán végigmenve; átutazva a földet, szebbnél szebb helyeken járva különböző kalandokat kipróbálva rájött, hogy az igazi érték a családja, a hite, a barátai, azaz az a kapcsolatrendszere amibe idő és érzelmeket ölt.
A film szándéka szerint a nézőnek két kérdésen kell elgondolkoznia: 1) Örömet leltél-e az életben? 2) Az, ahogy éltél, örömet okozott-e másoknak?
Ezek szerintem is fontos tesztkérdések, de létezik fontosabb is, hiszen ha ezek mindegyikére igen is a válasz, az még nem juttat a mennybe. Így talán legfontosabb a hittel, méghozzá az Istenhittel kapcsolatos beszélgetésük a magánrepülőben amikor a kilátást csodálták. Carter a Rm 1:20-szal összefüggésben rávilágított a teremtésben felismerhető Alkotó csodálatos művére, mire Edward kifejtette miért nem hisz.
A film tragédiája, hogy Edward "jó" emberré válik, de nem válik hívő emberré.
A film tragikus hibája pedig, hogy bár megjelenik benne a keresztény hit, de nem annak kívánatos tisztaságában, hanem egy univerzalista kép jelenik meg benne: "Minden élet egy patak. Ami ugyanabba a folyóba ömlik és végül a vízesés ködén túl a mennybe ér."
Miközben néztem a filmet Radnóti Miklós egy versének címe jutott eszembe: járkálj csak halálraítélt! Minden ember halálra ítélt ebben az életben hiszen "elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak", de az is, hogy utána ítélet fog következni (Zsid 9:27). Ha az ítélet annyira bizonyos, mint a halálunk, akkor nem kellene felkészülni rá? Vajon Isten ugyan azt a két kérdést fogja feltenni mint a film két fő kérdése? Nem Isten nem az egyiptomi istenek. Ezért a film gyengéje, hogy nem a lényegi kérdésre világít rá. Rendezted már a kapcsolatodat Istennel? Ez az első és legfontosabb kérdés minden ember életébe. Ha pedig valaki rendezte a kapcsolatát; és ennek a módszere a bibliában olvasható, akkor a két filmbeli kérdésre is előbb utóbb igen lesz a válasz, mivel Isten szerinti irányba fog változni az illető élete.
A kérdés az, hogy mikor kap észhez az ember. És nagyon beszédes a magyar nyelv, hiszen észhez térés rendesen, logikusan gondolkodni képes állapotot jelent, azaz használja az eszét. Tetszett, hogy a filmben az olvasott fickó a hívő. Mindenről tudott szinte mindent (legalábbis a kvízműsorok szintjén), így feltudta mérni, hogy kell, hogy egy tudatos tervezője legyen a világnak, kell, hogy szeresse a világot, és mivel Ő van, ezért kapcsolatba is kell kerülnie vele. Az élete pedig mutatta ezt a kapcsolatot, igazolódott, hogy a két életút közül az övé volt az egyenes, a kívánatos, a jó.
A filmet mindenképpen ajánlom megnézésre. De nem csak megnézésre, hanem gondolkodásra is, hogy az életünk végén ne kelljen bánkódnunk azon, hogy életünk és céljaink nem a helyes irányba mutattak.
Egy káté alapján:
Mi az ember végső és legfőbb célja?
Az ember végső és legfőbb célja, hogy dicsőítse Istent és teljesen benne gyönyörködjön örökké.
E szerint élsz?
A történet egy klasszikus szituációt vázol fel. Adva van - jelen esetben - két súlyos beteg akik megtudják, hogy már csak hónapjaik vannak hátra. Mit kezdenek a maradék idejükkel?
A két súlyos beteg (rák különböző fajtáival) a milliárdos, 4 feleséget elhasznált, élvhajhász, kávésznob Edward Cole (Jack Nicholson), és a hűséges férj, családapa, autószerelő, rejtvényguru Carter (Morgan Freeman).
Az ilyen filmek alapja persze nem az, hogy okuljunk belőle arra az esetre, ha mi is rákos betegként fekszünk az ágyban akkor majd mit csináljunk a hátralevő életünkben, hanem, hogy most milyen elvek, értékek mentén rendezzük be az életünket.
A film két főszereplője a fenntiekből is következően két különböző életutat járt be a betegségig. Eltérő célok, eltérő erkölcsök vezérelték őket. A film végén viszont csak az egyik, a milliomos szánta bánta életútját és változtatott. Morgen Freeman karaktere a listán végigmenve; átutazva a földet, szebbnél szebb helyeken járva különböző kalandokat kipróbálva rájött, hogy az igazi érték a családja, a hite, a barátai, azaz az a kapcsolatrendszere amibe idő és érzelmeket ölt.
A film szándéka szerint a nézőnek két kérdésen kell elgondolkoznia: 1) Örömet leltél-e az életben? 2) Az, ahogy éltél, örömet okozott-e másoknak?
Ezek szerintem is fontos tesztkérdések, de létezik fontosabb is, hiszen ha ezek mindegyikére igen is a válasz, az még nem juttat a mennybe. Így talán legfontosabb a hittel, méghozzá az Istenhittel kapcsolatos beszélgetésük a magánrepülőben amikor a kilátást csodálták. Carter a Rm 1:20-szal összefüggésben rávilágított a teremtésben felismerhető Alkotó csodálatos művére, mire Edward kifejtette miért nem hisz.
A film tragédiája, hogy Edward "jó" emberré válik, de nem válik hívő emberré.
A film tragikus hibája pedig, hogy bár megjelenik benne a keresztény hit, de nem annak kívánatos tisztaságában, hanem egy univerzalista kép jelenik meg benne: "Minden élet egy patak. Ami ugyanabba a folyóba ömlik és végül a vízesés ködén túl a mennybe ér."
Miközben néztem a filmet Radnóti Miklós egy versének címe jutott eszembe: járkálj csak halálraítélt! Minden ember halálra ítélt ebben az életben hiszen "elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak", de az is, hogy utána ítélet fog következni (Zsid 9:27). Ha az ítélet annyira bizonyos, mint a halálunk, akkor nem kellene felkészülni rá? Vajon Isten ugyan azt a két kérdést fogja feltenni mint a film két fő kérdése? Nem Isten nem az egyiptomi istenek. Ezért a film gyengéje, hogy nem a lényegi kérdésre világít rá. Rendezted már a kapcsolatodat Istennel? Ez az első és legfontosabb kérdés minden ember életébe. Ha pedig valaki rendezte a kapcsolatát; és ennek a módszere a bibliában olvasható, akkor a két filmbeli kérdésre is előbb utóbb igen lesz a válasz, mivel Isten szerinti irányba fog változni az illető élete.
A kérdés az, hogy mikor kap észhez az ember. És nagyon beszédes a magyar nyelv, hiszen észhez térés rendesen, logikusan gondolkodni képes állapotot jelent, azaz használja az eszét. Tetszett, hogy a filmben az olvasott fickó a hívő. Mindenről tudott szinte mindent (legalábbis a kvízműsorok szintjén), így feltudta mérni, hogy kell, hogy egy tudatos tervezője legyen a világnak, kell, hogy szeresse a világot, és mivel Ő van, ezért kapcsolatba is kell kerülnie vele. Az élete pedig mutatta ezt a kapcsolatot, igazolódott, hogy a két életút közül az övé volt az egyenes, a kívánatos, a jó.
A filmet mindenképpen ajánlom megnézésre. De nem csak megnézésre, hanem gondolkodásra is, hogy az életünk végén ne kelljen bánkódnunk azon, hogy életünk és céljaink nem a helyes irányba mutattak.
Egy káté alapján:
Mi az ember végső és legfőbb célja?
Az ember végső és legfőbb célja, hogy dicsőítse Istent és teljesen benne gyönyörködjön örökké.
E szerint élsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése