A szcientológia labirintusában (Norbert Potthoff)

Szcientológia? Ki ne hallott volna róla? Mindannyiunknak lehetnek jó vagy rossz benyomásaink, tapasztalataink a társaságról. Ha nem is úgy mint szcientológia, akkor mint dianetika. Láthattuk ahogy az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) előtt tüntettek, amit sikerült is bezáratniuk. Drogellenes kampányokat folytatnak, melynek célja, hogy szimpatizánsokat toborozzanak (fuss a drog ellen, egészségnapok, stb). A tiszta egészséges élet mellett teszik le a voksukat... és tiszta tudatot, megnövekedett IQ-t, és (mint egy "rendes" egyház) örök életet hirdetnek. Ahogyan a könyv prológusában is olvashatjuk:

"A hírközlő szervek évek óta kiemelt helyen foglalkoznak a szcientológiai szervezettel, amelynek tagjai magukat "egyháznak" nevezik. A kritikusok azonban szektának, pszicho-kultusznak, gazdasági konszernnek vagy manapság politikailag extrém egyesülésnek is hívják.
Hétéves szcientológia-tagságom alatt az összes fenti vonását megismertem: az álvallási őrületet, a gazdasági profitszerzési kapzsiságot, a jól kiötlött, rafinált psziehotechnikákat, amikkel az embereket manipulálják, valamint a nemzetközi irányítás hatalmi stratégiáit.
Mivel rendes tagként bekerüLtem a szcientoLógia vezetőségébe, így bepillantást nyertem szándékaikba és céljaikba, amelyeket szándékosan elhallgatnak, és még a Legtöbb tag előtt is titokban tartanak." (7. o)

Mindig fontos a hiteles beszámoló egy-egy titkos társaságról, hiszen a szcientológia sok ága-boga közt könnyen elsikkad a lényeg egy lelkes érdeklődő, vagy Hubbard-hívő előtt. E könyvet megelőzően már megjelentek más könyvek is melyek a szcientológiával foglalkoztak (többnyire Veér András, orvos, ideg- és elmegyógyász tollából), de sajnos ezek nem ütötték meg a kívánt színvonalat, pedig nagy szükség lenne egy pszichológus által írt elemző könyvre, hiszen a szcientológia pszichológiai módszerek megtanulásáról és alkalmazásáról szól.
Én a kilencvenes évek közepén kerültem kapcsolatba a szcientológiával amikor gyanútlanul kitöltöttem egy tesztet és beszélgettem az egyik önkéntessel. Tettem ezt tudatlanul, de ez a találkozás felkeltette az érdeklődésem. Majd különböző cégeknél láttam, hogy bizonyos tanfolyamok elismerő oklevelei lógnak a falakon amik szcientológus szemlélettel oltották be azt a céget a nagyobb profit, a jobb szervezettség ígéretével. Majd én is dolgoztam egy olyan cégnél ahol a munkatársak 80%-a hithű szcientológus volt. A termek falain L. Ron Hubbard idézetek lógtak, mindenki bőszen vezette a statisztikáit (amit szintén mindenki láthatott mert nyilvánosan ki volt téve a falra), nyereségjelentéseket kellett vezetni, volt a cégnek etikai tisztje. Röviden az egész cég a szcientológia elveivel volt átitatva. Ez a könyv segített nekem, hogy így utólag megérthettem, hogy miért úgy tettünk dolgokat úgy ahogyan tettük.
Norbert Potthoff barátokon keresztül lépett be a szcientológiába. Egy ártatlan személyiség-tesztel kezdődött minden, ami elvezetett egy kommunikációs tréningig (ahogy írja: "a tesztmegbeszélés valódi célja, hogy tréninget, vagy auditálást adjanak el" 26. oldal). Ezzel elérték, hogy egy új világot kínálhattak fel neki, ahol állandó fejlődésen mehet keresztül. Elvált feleségétől (10 éves házasok voltak két gyermekkel) mivel ő visszatartotta Norbertet a fejlődésben (együtt kezdték a tanfolyamot, de felesége nem haladt jól). Közben Norbert egyre inkább a jelenben élt; thetánja (élet anyag, energia, idő és tér nélkül) egyre inkább tudatosan működött. Majd új felesége lett, és lépdelt felfelé a ranglétrán, míg Clear lett, azaz megszabadult félelmeitől, hibás érzéseitől. Tagja lett a Sea Org-nak a szcientológusok elit csapatának ahova a következő "munkaszerződés" kötötte:

Én, Norbert Potthoff, ezúton beleegyezem, hogy munkakapcsolatba lépjek a Sea Orggal. Szellemi erőim teljes birtokában készen állok, hogy a Szervezet céljaihoz hűséges legyek, és ezen a bolygón és ebben az univerzumban megvalósítsam annak etikáját, teljesen és fenntartás nélkül. Hűségesen engedelmeskedjem e csoport elveinek, szokásainak és követelményeinek. Ebből a célból kötelezem magamat, hogy a Sea Orgnak az elkövetkezendő millió években szolgálatot teljesítsek.
Koppenhága, Nordland Hotel, 1984. december 5.

Norbert Potthoff

Ez után szinte a hatalom csúcsán volt. De látta a belső intrikákat, és titokban olvasni kezdte a Szabad Zóna leveleit, amiket ex-szci-tagok írtak, írásaikat hivatalos dokumentumokkal alátámasztva. De az i-re a pontot személyes meghurcolása tette fel.

"- Legelőször is azt szeretném [Anne-Julie, a koppenhágai központ etikai tisztje], hogy írd fel az overtsedet [káros cselekmények, vétkezés a szcientológiai csoporttal szemben] és a witholdot [titokban tartott (visszatartott) bűntények]. Elvárom, hogy alapos munkát végezz, azaz holnapig nem is akarlak itt látni. Aztán egy új feladatot kapsz. Tudod, hová kell menned?
Csak bólintok, és a zsebemben ökölbe szorítom a kezemet.
...
Nincs messze az a szoba, ahol az erkölcsi eseteknek fel kell írniuk az összes bűntettüket és tévedéseiket, mindazt, amit még soha nem "gyóntak" meg. A levegő elhasznált. Körülbelül tizenöt ember ül mélyen előrehajtott fejjel az asztaloknál, és bűntetteiket jegyzetelik: hol, mikor, hogyan, kinek a tudtával és kinek okoztam kárt. Néhányan már levették az egyenruha felső részét. Szörnyen izzadnak. Itt kell majd holnapig ülnöm? Rosszul leszek, mégis nekilátok az írásnak a Hubbard által rögzített eljárás szerint.
A harmadik dinamika a társadalom. Melyikre gondolnak, a miénkre vagy a kintire, ahol a nem szcientológusok, hanem a szellemi betegek élnek? Életem legnagyobb részét természetesen kint töltöttem el szellemi betegként a szellemi betegek között. Akkor is rendelkeztem-e már a mostani felelősséggel? Hát persze, thetán vagyok, és mindig felelősséget kell viselnem, tehát az előző életemben is. De ha ez így van, holnapig vajon mindent le tudok-e írni? Sóhajtozva fogok neki a munkának. Azzal kezdem, hogy nem fizettem ki a büntetéseket a rossz helyen parkolásért, az életemet visszafelé pörgetem lépésről lépésre egészen a gyerekkoromig. Írok a tej pénzről, amiből édességet vettem magamnak, s azt is megvallom, hogy loptam a templomi perselyből, hogy kiegészítsem a zsebpénzemet.
Kora délután élem át az első mélypontot. Egyszerűen nem akarok többet írni, és hangosan átkozódom az egész eljáráson. Erkölcs, kérdem, vajon Hubbard így akarta-e? Egy fiatal tiszt mered rám kritikus szemekkel. Aztán egy külön lapra ír valamit sebtében. Kíváncsian figyelem. Biztos, hogy ez is egy azok közül, akik a Sea Orgnál nagy karriert akarnak befutni. Átnyújt nekem egy lapot, nyilvánvalóan annak a másolatát, amit az imént olyan serényen jegyzetelt le. Értetlenül meredek rá. Tényleg hangulat jelentést írt az átkozódásomról, azt állítva, hogy Hubbardat sértegettem. Feltehetően saját erkölcsi eljárására gyűjti a pluszpontokat, amikor másokat befeketít. Az eredeti lappal a kezében szalad ki a teremből és vissza sem tér. Anne-Julie etikátlan viselkedésemnek ezt a további tényét már bizonyára örömmel átvette.
Anne-Julie nem fogadja el a személyes bűnlajstromomat. Ezekkel a szavakkal zavar vissza:
- Még nem elég.
Végül, amikor már semmi sem jut eszembe, kitalálok egy bankrablást egy távoli bolygón egyik korábbi életemből..." (184-185. o)

Ez után megszökik, de nem hagyja magára a szervezet. Pénzhiány miatt ismét dolgoznak a szcientológiának; elősegítik egy könyv sikeres megjelenését, majd Norbert végleg szakítani akar a szcientológia rémuralmi rendszerével. Ez a szakítás magával vonja, hogy felesége elhagyja őt (szeparációs rendeletet adott ki a szcientológia), ahogyan ő is elhagyta első feleségét a szervezet miatt.
Nagyjából ennyi de jóval több. Állandó éjszakázások, heti 70 óra munka, éhbérért való rabszolgamunka, miközben ételre sem nagyon futotta az "alkalmazottaknak", és önkénteseknek. Szinte egy önkéntes munkatábor képe dereng fel olvasás közben a szemünk előtt ahol az emberek, hogy minél kevesebb időt veszítsenek futnak munka közben, mert a séta luxus lenne. Embertelen körülmények egy embertelen rendszerben, ez belülről a szcientológia. És mi a célja?

"Az új stratégiánk ez [1986]: a politikai hagyomány becsmérlése, szociális nyugtalanság ok szítása az oktatásban, a már meglévő bizalmatlanság erősítése a hatóságokkal és a politikai vezetéssel szemben, az orvostudományba vetett bizalom megkérdőjelezése." (188. o)

Végül, érdemes megfontolni szavait:

"A szcientológia tükröt tart elénk, és amit abban meglátunk, nem mindig kellemes. A szcientológia a mai társadalom jelensége, de nem csak az úgynevezett nyugati társadalmaké, hanem a föld minden országában megtalálható, ahol a teljesítmény kényszere uralkodik. A legkülönfélébb szociális és kulturális területeken volt megfigyelhető gyors elterjedése. Túl a nyelven, kultúrán és valláson -, melyek mindig viszonylag szűk és áttekinthető határok között mozognak - létezik egy mindent átfogó tényező, amit a szcientológia elterjedésének egyfajta közös nevezőjeként említhetünk: ez a gazdaság, a kereskedelem és a hatalmi politika, egyszóval a pénz dominanciája. A pénznek nincs szaga, mondták a régi rómaiak, ám azt ők is tudták, hogy ha az anyagiakról esik szó, akkor megszűnnek olyan fogalmak, mint a barátság és az erkölcs. A pénz és a kereskedelem mindig is szabad területeket, speciális jogokat és ezáltal olyan hatalmat szerzett, mely előtt még a koronás főknek is meg kellett hajolniuk.
A Szcientológiai Egyház mesés felemelkedése szorosan kapcsolódik a gazdasági spekulációkhoz. Az alapítás éveinek pszeudo-vallásos eszményképét sikeresen kicserélték a szcientológiai menedzsmentet. Az egyházi felépítésre jellemző hatalmi struktúrát azonban megtartották: valószínűleg az azzal kapcsolatos adókedvezmények miatt. Azokban az országokban, ahol a multiknak kismértékű adókedvezményért kellett alkudozniuk a kormányokkal, ott a kezdetektől fogva teljes adómentességgel működhetett a Nemzetközi Szcientológia. Így vált a hetvenes évek kicsiny és majdnem jelentéktelen szektája világméretű politikai és gazdasági konszernné.
A közelmúltban fontos eseményre került sor a Nemzetközi Szcientológia elleni harcban. 1993. november 27-én és 28-án ült össze az Első Wormsi Szcientológia Bíróság, mely igyekezett szakszerű és tárgyilagos kritikát megfogalmazni e szervezettel szemben.
Az ütés német szakértői itt fogalmazták meg az alábbi tézist, ami iránymutató lehet a szcientológiával kapcsolatban a közeli jövőre:

"A Nemzetközi Szcientológia (Scientology International), továbbá szekciói: a WISE (World Institute of Scientology Enterprises) , az ABLE (Association for Better Living and Education) és a CHURCH, valamint az ehhez köthető csoportosulások: így pld. NARCONON, APPLIED SCHOLASTIC, KVPM (Bizottság a pszichiátriai vétségekre az emberi jogok ellen), melyek alapvetően L. Ron Hubbard utasításai alapján működnek, messzemenőkig totalitárius, antidemokratikus mozgalmat takarnak, mely államellenes célokkal működik.
A szcientológia a szervezett bűnözés új formája."

Mindezeket csak egy lábjegyzettel kellene kiegészíteni: a szcientológia a politikai extrémizmus új formája." (233-235. o)

A szcientológia nem játék és mese. Senkit sem bátorítok rá, hogy felvállaljon egy nyílt küzdelmet, mivel hatalmas hatalom és pénzéhes szervezetről van szó, aminek a csápjai sok helyre elérnek.

A könyvet a Kairosz Kiadó adta ki 2006-ban.
Megvásárolható a kiadónál, és itt: www.goodnews.hu

további infó: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szcientológia

District 9

Elvileg hetente egy könyv és egy film kritikája, bemutatása kerül ide. Most mégis úgy döntöttem, hogy egy újabb film kritikáját írom meg.
District 9, vagy magyarul Körzet 9, nagy port vert fel világszerte, és az imdb.com-on is a 105-helyre ugrott. Összehasonlításként olyan filmeket előzött meg mint az Oscar díjas Cápa, Hotel Rwanda, Fargo, Nem vénnek való vidék, stb... Így, bár nem értem, hogy miért lenne jobb a közvélemény szerint mint ezek a filmek, de nem tudom kikerülni, hogy ne írjak róla.

Az alapsztori: Dél-afrikai Köztársaság egyik - egyébként is problémás városa - fölé egy azonosítatlan űrhajó keveredik. Johannesburg városa érdeklődve nézi a vendégeket, de nem történik semmi. Majd emberek bemennek az űrhajóba és rosszul táplált idegen lényeket talál akik nem tűnnek túl intelligensnek. Az űrhajójuk alatt létrehoznak nekik egy elzárt övezetet amely arra szolgál, hogy felügyelet alatt korlátok között élhessenek, éhezhessenek. Majd egy időugrás. Huszonnyolc év múlva elszaporodtak, és néha összetűzésbe is kerülnek az emberi lakosokkal. Az MNU (Multi-National United) dönt, át kell szállítani az idegeneket a pár száz kilométerre lévő új karanténba. Ezt szerencsétlenül úgy óhajtották volna elvégezni, hogy beleegyező aláírásokat gyűjtenének minden idegentől. (akik tkp földi analfabéták voltak) Az "aláírások" gyűjtögetése közben a fő aláírásgyűjtő főszereplőnk (Sharlto Copley, karaktere: Wikus Van De Merwe) beszennyeződik, testébe jut egy kevéske az idegenek űrhajóját hajtó anyagból. Erre kezd átváltozni idegenné. Ez szegénykének igencsak megnehezíti az életét, mivel kísérletezni akarnak rajta. Hajtóvadászat indul utána, ami elöl egyedül az idegeneknél talál menedéket, akiknek segít visszaszerezni az üzemanyagot, így az idegenfőnök a gyerekével (?) sikeresen elhagyja a föld légkörét azzal az ígérettel, hogy három év múlva visszajön, hogy meggyógyítsa Wikust.

A film dokumentumfilmes hatást keltve indul, és tart mindaddig míg főhősünk a nyilvánosság előtt cselekszik. Ez jó eszköz is volt, hogy képben legyen a néző, bár kicsit túlzásba vitték, a különböző emberek (szakértők, jogvédők, ellen-pártiak, stb...) megszólaltatását. Bár... A helyzet az, hogy nehéz ezt a filmet besorolni. Lehet sci-fi akciófilmnek is mondani, mivel fegyverropogás, üldözés, vér, testrészek ide-oda repülése tarkítja a filmet. De lehetett volna egy szociológiai film is amit elősegített volna a johannesburgi helyszín (áthallások lehetnek az apartheid rendszerével), melyben elemezni lehetett volna különböző emberek hozzáállását a "rákokhoz" (idegenek gúnyneve); felhozva a sztereotípiákat, a tudatlanságból történő ítélethozatalokat, stb. De ezt az esélyt elvesztette a film azzal, hogy elvetette az elején meglévő dokumentarista jellegét. Így az ember filmnézés után nem igazán tudja az alkotók akaratát, hiszen a film több különböző stílusú filmrészletekből lett összegyúrva. Ez viszont azt jelentette az én esetemben, hogy nem igazán tudtam vele mit tenni. Igazi fradileves... tele hibával, következetlenséggel, nevetséges dolgokkal.
Ami miatt mégis írok róla, az a weboldala a filmnek, ami hihetetlen ötletességgel készült el, és tovább élhetővé/élvezhetővé teheti a filmet. Angolul beszélőknek (és akinek tetszett a film) mindenképpen kötelező meglátogatni! (http://www.d-9.com/)

Ajánlom valakinek?
A rendező Neill Blomkamp rövidfilmek, és 3d effektek készítésében vett eddig részt, így a látványvilágban igazán nem tudunk csalódni. Az idegenek igencsak realisztikusan, hihetően vannak megjelenítve. Szóval a számítógépes 3d guruknak kötelező. Továbbá azoknak is ajánlható, akik szeretik az akciót, és az idegen lényes filmeket.

Kinek nem ajánlom?
Viráglelkűeknek nem. Bár van benne giccses érzelmeket felvillantó jelenet, de az is véleményem szerint annyira gusztustalan, hogy jobban jártunk volna ha kihagyják.
Továbbá 18 éven aluliaknak sem ajánlott, a film embertelen brutalizmusa miatt.

Még egyszer a hivatalos honlap: http://www.d-9.com/

Két szerető (Two Lovers)

A film sötét tónusú kezdése előre vetíti a film hangulatát. A "főhősünk" - Leonard Kraditor (Joaquin Phoenix) - szokásához híven öngyilkosságot követ el. Vagyis inkább kísérel meg, vagy inkább játszadozik a gondolattal, ugyanis miután maga ugrott be a vízbe (egy nem túl magas stégről), kétségbeesetten jön fel a víz tetejére és kiált segítségért.
Elege van az életéből. Volt menyasszonya elhagyta, utálja a munkáját. Fényképeket készít amiken nincsenek emberek. Órákra eltűnik a nélkül, hogy bárki is tudná, hogy hol van. Mikor ezt munkaidőben teszi (apja mosodájában dolgozik) gyakran elhagyja a kiszállítandó ruhákat. Mindenkinek egy álarcot vesz fel. Kezdve onnan, hogy azoknak akik kihúzták a nyilvánvaló tények ellenére azt hazudja, hogy beleesett a vízbe. A szüleinek azt hazudja, hogy jól van. A vacsorán a másik meghívott zsidó családnak a jó fiú szerepében tetszeleg. A segítségre szoruló szőke szépség (Michelle Rausch - Gwyneth Paltrow) számára ő a laza srác, a bulikirály. A barátcsalád lánytagjának (Sandra Cohen - Vinessa Shaw) ő a helyes hűséges fiú, akiben meg lehet bízni.
Leonard két lány között lavírozik. Az unalmas Sandra, aki biztos választás, hiszen a lány szereti őt (ő kezdeményezte a kapcsolatukat), és a szüleivel szemben is kényelmes hiszen így kevésbé zaklatják, és mellette "üzemeltetheti" az általa kiszemelt Michelle-t, aki viszont barátként, testvérként kezeli, hiszen szerelmes a főnökébe, az ügyvédi iroda családos vezetőjébe. Leonard mindent megtesz, hogy valahogy megkaparintsa Michelle-t. Elmegy egy közös vacsorára is Michelle-l és a szerelmével. Míg várja őket, feszeng és próbálja kitalálni, hogy milyen álarcot is vegyen fel. Megérkezésük után szembesül a vetélytárssal, aki kopaszodik, és alacsonyabb, mint a nő. Titokban figyeli, amint a "főnök" megsimogatja szerelmét, majd mikor hazaér felrakja azt az operát, amire a többiek mentek a vacsora után. Miközben hallgatja, befut Sandra, aki a vágytól izzó férfi karjaiba kerül, miután ultimátumot adott neki. Így tehát szeretők lettek. Az volt az érzésem, hogy azért nem beszélt Leonard az aktus közbe, hogy nehogy véletlenül Michelle nevét mondja ki.
Miután Michelle volt egy vitája az épület tetején, megjelennek képek emberekkel. Képek boldog kiegyensúlyozott kapcsolatokról. Úgy tűnik Leonard beolvadt a társadalmi konvenciókba, és halad a kapcsolata Sandra-val. Ekkor (jópár hét hallgatás után) kap egy hívást Michelle-től. A nő vérzett, és a családos pasija nem volt elérhető. Végig mellette volt a kórházban, majd haza is elkísérte. Főhősünk ezután igencsak bajban volt. Újra nem tudott másra gondolni csak Michelle-re. Még mikor Sadra-val egy étteremben "beszélgetett" akkor is szinte szótlanul bámult ki az ablakon. Sandra azt mondta: "erezlek téged, "más vagy", "nem játszod meg magad". Mire Leonard válasza: "néha azt sem tudom ki vagyok", majd gyorsan fizetni akart mielőtt még felfedi valódi énjét.
Miután Michelle szakított a főnökével (mert nem hagyja ott érte a családját), Leonard kiönti neki a lelkét a tetőn, bevallva, hogy teljes szívből szereti. Ugyan az mondja neki, mint Sandra mondott az étteremben: "érezlek". Azt kívánta Michelle-től, hogy legyen most vele, mert később beleszerethet. Olyan jól sikerül, hogy még ott a tetőn szeretkeznek. Aktus közben Leonard szószátyár, Michelle hallgatag. Még aznap este elhatározzták, hogy elköltöznek együtt San Francisco-ba mivel nincs semmi ami ideköti őket. Titokban jegyet vesz, hogy szülei ne tudjanak róla. Megbeszélték, hogy este nyolckor dobbantanak. Titokban akar lelépni, de anyja észreveszi. Elmeséli neki, hogy fontos, hogy elhagyja őket, és, hogy boldog.
Nyolc óra után idegeskedni kezd, mire a lány megjelenik, közli vele, hogy nem meg, mivel a pasi elhagyta a családját, így egy esélyt kell neki adnia. Leonard teljesen összeomlik. Kimegy a partra, eldobja az előzőleg Michelle-nak vásárolt gyűrűt, majd begyalogol a vízbe és keservesen sír.
ebből az állapotból ezmél fel mikor meglátja a vízben úszni az előzőleg Sandra-tól kapott kesztyű egyik párját. Végül is teszik neki a lány... Felveszi a kesztyűt, a gyűrűt és hazasiet, és folytatja a hazugságot. Jelentőségteljesen egymásra néznek anyjával (Isabella Rossellini), majd leül Sandra mellé, átadja a gyűrűt, és azt mondja: "boldog vagyok". Ezek a film utolsó szavai, de nem az utolsó mozzanatai. A film utolsó jelenete ugyanis a két "szerelmes" összeölelkezése, amiben a kamera mutatja hogy Leonard nyitott szeme a távolba réved, nincs ott az ölelésben. Titka örökké feledésben marad a barátról, mivel mindig így utalt Sandra számára a másikról, aki tulajdonképpen az egyetlen volt, és talán maradt is, bár nem tudunk a későbbiekről semmit, de a stáblista alatt ugyan az az operarészlet szól, mint amit Leonard Michelle-lel kötött össze. Számomra (bár több értelmezés is lehetséges), ez azt jelenti, hogy mint az első szeretkezésükkor is a másik nőre gondolt, a házasságuk alatt is a másik nő iránt érzett érzéseket élte ki Sandra felé.

Tragikus történet. Semmi feloldás, inkább csak reménytelenség. Nem mondhatjuk azt, hogy és boldogan éltek ameddig meg nem haltak, mert a rendező erre sok reményt nem nyújtott nekünk.

Mit tanulhatunk a filmből?
Talán azt amit a Biblia is mond (háromszor is szinte ugyan azokkal a szavakkal): "Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!" (Énekek 8:4). Két nyomorulttá sérült embert láthatunk, akik a korai elkötelezetlen szerelem miatt rengeteg sebet szereztek, és egyet, aki szintén előbb köteleződött el mint kellett volna.

A romantikus szerelem illúziója, bálványozása hatja át a társadalmunkat. Bevallom rám is hatással van, hiszen én is bedőltem már gyors érzelmeknek.
A filmben még két pár szerepel; a két szülő, Leonard és Sandra szülei. Nem tudjuk biztosan, hogy az ő párkapcsolatuk mennyire volt rendben, de feltűnően nem foglalkoztak, nem tanították a gyermekeket, csak magukra hagyták őket. Ezért nem is tudtak mit kezdeni az érzelmeikkel. Ez pedig egy másik tanulság, hogy tanuljon az ember a hibákból, ne legyen felkészületlen amikor párkapcsolatokba bonyolódik, mivel ha nincs felvérezve tudással ismerettel, önfegyelemmel, akkor egy-egy érzelmi hullám simán magával tudja ragadni és zátonyra tudja futtatni.

Ajánlom a filmet valakinek?
Persze. J. Phoenix rajongóknak kötelező darab, már csak azért is mert ez az utolsó filmje (legalábbis úgy tűnik komolyan visszavonult) a tehetséges színésznek. Továbbá pároknak is jó figyelmeztetés lehet, hogy veszélyes hibázni, őszintétlen lenni.

Jó film, bár mosolyogni nem fogsz utána.

A film weboldala: http://www.twoloversmovie.com/

Az evangelizáció és Isten szuverenitása (J. I. Packer)

Packer kitűnő könyve egy pont ötven évvel ezelőtti konferencián elhangzott beszédének, kibővített könyvváltozata. Nem tudom, hogy ki(k) volt aki a megkönyvesítésre rávette Isten eme professzorát, de jól tette.
Ami megdöbbentő a könyvben az az, hogy mikor a mai egyház evangelizációs problémáiról, azok buktatóiról ír, nem tűnik fel, hogy mikor keletkezett a könyv, mivel annyira mai problémákat vet fel. Úgy tűnik ötven év sem volt elég, hogy az evangéliumi körök lefejtsék magukról a rossz, régi beidegződéseket. Az én tizennégy éves keresztény létemben is újra meg újra találkoztam az általa korholt öngólokkal, amiket gyülekezetek képesek maguknak az evangelizáció félreértésével maguknak rúgni. Őszintén bevallva én is résztvevője voltam néhánynak, mire rá kellett jönnöm, hogy valami nagyon nem stimmel itt. Valami ugyanis nagyon nem stimmel, ha mi kimegyünk és fiatalos lendülettel, na nem az oroszlánt, de ide a várost nekem lelkesedéssel értetlen arcokkal találkozunk és nem lesz sikerünk. Illetve ha van is némi kierőszakolt sikerünk kierőszakolt megtéréseket előidézve, azok olyanok is. Tiszavirág életűek. Miért? A válasz többek között ebben a könyvben is megtalálható.
Packer a "normális" kálvinisták körébe tartozik, aki még hisz Isten örök rendelkezéseiben, így a kegyelmi kiválasztás tanában is, mely nem nélkülözheti Isten teljesen szuverénként való elismerését. Ebben a könyvében is fejtegeti (csak amennyire téma ezt megköveteli), hogy Isten szuverén minden cselekedetünk felett, ugyanakkor teljes felelősséggel számonkérhetőek vagyunk minden egyes cselekedetünkért.

Minket most az a konkrét antinómia vagy látszólagos el­lentmondás foglalkoztat, amely az isteni szuverenitás és az em­beri felelősség - más szóval (biblikus abban fogalmazva) Isten Királyként és Bíróként véghezvitt tettei - között áll fenn. A Szentírás tanítása szerint Isten mint Király mindent az ő örök céljával összhangban rendel el és irányít, beleértve az emberi tetteket is. (1Móz 45:8; 50:20; Péld 16:9; 21:1; Mt 10:29; ApCsel 4:27k; Róm 9:20k; Ef 1:11; stb) A Szentírás azt is tanítja, hogy Isten, mint Bíró, minden embert felelősségre von a döntéseiért és az általa elkö­vetett tettekért. (Mt 25; Róm 2:1-16; Jel 20:11-13; stb) Ezért az evangélium hallgatói felelősek a reak­ciójukért; ha elutasítják a jó hírt, a hitetlenség bűnébe esnek. "Aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt..." Pál, akire Isten rábízta az evangéliumot, felelős annak hirdetéséért; ha elhanyagolja küldetését, büntetést kap a hűtlenségéért. "Kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" Isten szuverenitás át és az ember felelőssé­gét ugyanaz a Biblia egymás mellett tanítja, sőt néha ugyanab­ban a szakaszban. Tehát mindkettőt ugyanaz az isteni tekintély garantálja számunkra, ezért mindkettő igaz. Ebből következik, hogy együtt kell ragaszkodnunk hozzájuk, és nem szabad kiját­szanunk az egyiket a másik ellen. Az ember felelős és erkölccsel rendelkező személy, ugyanakkor Isten irányítása alatt áll; az em­ber isteni irányítás alatt áll, ugyanakkor felelős és erkölccsel ren­delkező személy. Isten szuverenitása valóság, és az ember fele­lőssége is az. Ez az a kinyilatkoztatott antinómia, amellyel össze kell hangolnunk gondolkodásunkat és evangélizációnkat. (22-23. o)

Majd ez után óv, hogy vagy ez egyiket, azaz az emberi oldalt, vagy a másikat, azaz az Isteni oldalt hangsúlyozzuk ki a másik rovására. Mindegyik csak rossz lehet. Így összegzi mondandójának lényegét:

Ezek együttesen óva intenek minket attól, hogy egymásnak eresszük ezt a két igazságot, vagy megengedjük, hogy elménkben az egyik elhomályosítsa vagy beárnyékolja a másikat. Attól is óva intenek bennünket, hogy az egyik szélsőség hibájától menekülve a másikba essünk. Ha ezt tennénk, az utóbbi állapotunk könnyen rosszabb lehet az előbbinél. Mit tegyünk hát? Hajózzunk el ügyesen a Szkülla és Kharübdisz közti keskeny átjárón, más szóval kerüljük el mindkét szélsőséget. Hogyan tehetjük meg ezt? Úgy, hogy feladatunknak tekintjük, hogy teljes erőnkből higgyünk mindkét hittételben, és mindkettőt állandóan a szemünk előtt tartsuk, hogy irányítsák és kormányozzák életünket.
A Biblia a legerőteljesebb és legfélreérthetedenebb módon egymás mellé állítja a két igazságot mint két alapvető tényt; ezért nekünk is erre az álláspontra kell helyezkednünk a gondolkodásunk során. C. H. Spurgeontől egyszer megkérdezték, hogy össze tudná-e békíteni ezt a két igazságot. "Meg se próbálnám - felelte. - Sosem szoktam összebékíteni barátokat." Barátokat? Igen, barátokat. Pontosan ezt kell megértenünk. A Bibliában az isteni szuverenitás és az emberi felelősség nem egymás ellenségei. Nem is kellemeden szomszédok, nem folytatnak egymás ellen végtelen hidegháborút. Ezek a fogalmak barátok, melyek együttműködnek. (34-35. o)

Ennek a tisztázása után tér rá konkrétan az evangelizáció témájára. Olyan kérdésekre keresi a választ mint: Mi az evangelizáció? Mi az evangelizáció üzenete? Mi az evangelizálás indítéka? Milyen eszközökkel és módszerekkel gyakoroljuk az evangelizációt?

Menjünk szépen sorban a kérdéseken!

1) Mi az evangelizáció?
A definíció megadásához kissé átszerkeszt egy, az Érsekek Testülete által megfogalmazott kijelentést:

"Az evangélizáció azt jelenti, hogy a Szentlélek erejével úgy mutatjuk be Jézus Krisztust, hogy általa az emberek Istenbe vessék a bizalmukat, elfogadják őt Megváltójuknak, és Egyházának közösségében szolgálják őt mint Királyukat." (38. o)

Packer minden egyes szót, kifejezést megvizsgál és magyaráz ami ebben a kijelentésben szerepel, majd a "vessék" szót kicserélte a "vethessék" szóra, mivel az evangelizáció minősége nem attól függ, hogy arra hányan reagáltak pozitívan, hanem hogy hűen adtuk azt vissza. Ahogyan azt később megjegyzi:

Hogyan definiáljuk hát az evangélizációt? Az Újszövetség válasza nagyon egyszerű. Az Újszövetség szerint az evangélizáció egyszerűen az evangélium hirdetése. Olyan kommunikáció, amiben a keresztyének önként annak az üzenetnek a szócsövévé válnak, amelyben Isten irgalmat ígér a bűnösöknek. Aki hűen továbbítja ezt az üzenetet, bármilyen körülmények között - nagyobb vagy kisebb összejövetelen, szószékről vagy személyes beszélgetésben -, az evangélizál. Mivel az isteni üzenet tetőpontján a Teremtő arra kéri a lázadó világot, hogy változtasson irányt, és vesse Krisztusba a hitét, az üzenet továbbításához hozzátartozik a hallgatók megtérésre hívása. Ha ebben az értelemben nem törekszünk megtérések előidézésére, akkor nem evangélizálunk - ezt már láttuk. De ha meg akarjuk állapítani, hogy ténylegesen evangélizálunk-e, akkor nem az a kérdés, hogy tudunk-e olyan megtérésekről, amelyeket a bizonyságtételünk eredményezett, hanem azt, hogy hűen továbbítjuk-e az evangélium üzenetét. (41. o)

Majd a szerző Pál életén keresztül bemutatja az evangélium hirdetésének gyönyörű szolgálatát.

2) Mi az evangelizáció üzenete?
Négy lényeges összetevőt emel ki: 1- Az evangélium Istenről szóló üzenet (Teremtő Isten) 2- Az evangélium bűnről szóló üzenet (mi a bűn és mit okozott) 3- Az evangélium Krisztusról szóló üzenet (Isten, testetöltött, áldozata, feltámadása, uralkodása) 4- Az evangélium hitre és a bűnből való megtérésre felszólító üzenet (mindkettő fontossága!)

3) Mi az evangelizálás indítéka?
Két alapvető motivációs indokot említ és fejt ki. 1- Isten dicsőítése. Istent pedig az dicsőíti, ha valaki engedelmeskedik Neki. Ebben az esetben a nagy missziói Isteni parancsnak való engedelmesség, a "menjetek el..., tegyetek tanítványokká..." teljesítése. 2- A felebarátunk szeretete, vágy, hogy megmeneküljenek amíg nem késő.

4) Milyen eszközökkel és módszerekkel gyakoroljuk az evangelizációt?
Minden tökéletes lehet az előző 3 kérdés alapján, de a hogyannál simán el lehet szúrni, el lehet idegeníteni a minket hallgató, néző felebarátunkat.
Packer nem is stratégiát ad itt nekünk, hanem próbál terelni egy helyes irányba. Ha pedig az előző 3 kérdésre megfelelő választ kell adnunk akkor az áradás módszertanával kapcsolatban kérdéseket tesz fel amik megfontolása segíthet minket a hogyan, a stratégia kialakításában.

Valóban az igét fogja szolgálni? Úgy tervezték meg, hogy igaz és teljes módon fejtse ki az evangéliumot, s mélyen és pontosan alkalmazza azt? Amennyiben így tervezték meg, annyiban jogos és helyes; amennyiben elkendőzi és elhomályosítja az üzenet tényeit, és tompítja alkalmazásukat, annyiban gonosz és téves.
Hadd fejtsük ki ezt részletesebben. Ez az elv azt jelenti, hogy felül kell vizsgálnunk minden evangélizációs tervünket és szokásunkat - misszióinkat, gyűléseinket és kampányainkat; prédikációinkat, beszédeinket és bizonyságtételeinket; nagyobb és kisebb összejöveteleinket, valamint az evangélium személyes bemutatását; kiosztott traktátusainkat, kölcsönadott könyveinket, megírt leveleinket -, és az alábbiakhoz hasonló kérdéseket kell föltennünk mindegyikkel kapcsolatban.
Vajon Krisztus bemutatásának ez a módja jellegénél fogva megérteti az emberekkel, hogy az evangélium Isten üzenete? Úgy tervezték meg, hogy az emberről és a pusztán emberi dolgokról Istenre és az ő igazságára irányítsa a figyelmet? Vagy nagyobb a valószínűsége, hogy az üzenet Szerzőjéről és tekintélyéről a hírvivő személyére és előadására irányítja a figyelmet? Emberi gondolatként, egy igehirdető játékszereként szólaltatja meg az evangéliumot vagy isteni kinyilatkoztatásként, amelyre maga az emberi hírvivő is ámultan néz fel? Vajon Krisztus bemutatásának ezen a módján emberi ravaszság és mesterkéltség érződik, s így hajlamos az embert felmagasztalni? Vagy inkább annak a hírvivőnek a nyílt, keresetlen egyszerűségét testesíti meg, aki kizárólag üzenetének átadásával törődik, aki nem kívánja felhívni magára a figyelmet, aki igyekszik minél jobban elfeledtetni magát, sőt szinte elrejtőzni az üzenete mögé, mivel attól fél a legjobban, hogy az emberek őt fogják csodálni és dicsérni, pedig az általa képviselt hatalmas Úr előtt kellene leborulniuk és megalázkodniuk?
Továbbá, Krisztus bemutatásának ez a módja jellegénél fogva támogatja vagy gátolja-e az ige működését az emberek értelmében? Világosabbá fogja tenni az üzenet jelentését, vagy csak kegyes zsargonba és rejtett értelmű frázisokba zárt talányos és homályos üzenetet hagy maga után? Arra fogja-e késztetni az embereket, hogy gondolkozzanak, feszülten gondolkozzanak, sőt feszülten gondolkozzanak Istenen és az Istenhez való viszonyukon? Vagy inkább el fogja fojtani a gondolatokat, mivel kizárólag az érzelmeket szólaltatja meg? Megmozdítani vagy el"altatni fogja az értelmet? Krisztus bemutatásának ez a módja az érzelem vagy az igazság erejével próbálja megindítani az embereket? Persze szó sincs arról, hogy az érzésekben valami rossz volna; furcsa, ha valaki érzések nélkül tér meg. Az a rossz, ha úgy próbálunk az érzésekre hatni és azokat felkelteni, hogy az emberek érzéseibe gázolunk, és ezzel helyettesítjük az értelmükhöz szóló tanítást.
Meg kell kérdeznünk továbbá, hogy Krisztus bemutatásának ezt a módját úgy tervezték-e meg, hogy az evangélium tanítását adja át az embereknek, és ne csak annak egy részét, hanem az egészet - az igazságot Teremtőnkről és állitásairól, magunkról mint szennyes, elveszett és tehetetlen bűnösökről, akiknek újjá kell születniük, valamint Isten Fiáról, aki emberré lett, meghalt a bűnökért, s él, hogy megbocsásson a bűnösöknek és Istenhez vigye őket. Vagy inkább hiányos ezen a ponton, féligazságokat továbbít, és csak részlegesen érteti meg az emberekkel ezeket a dolgokat, miközben a hit és a bűnbánat felé tuszkolja őket anélkül, hogy tisztázta volna, mit is kell megbánniuk, és miben kell hinniük?(84-86. o)

Majd ezek után is sorolja a kérdéseket, melyek egy kreatív, hozzáértő ember kezében kincsek, hiszen Isten evangelizáció általi dicsőítése ezen elvek alapján megvalósítható.

A könyv negyedik, és egyben befejező fejezete az evangelizáció és a szuverenitás kérdését boncolgatja, melyből hadd álljon itt a kedvenc részletem, mely örömmel tölt el, és bízom, hogy ez ugyan így lesz veled is kedves olvasó!

Istennek a kegyelem terén gyakorolt szuverenitása nyújtja számunkra a siker egyetlen reményét az evangélizációban. Egyesek attól félnek, hogy az Isten szuverén kegyelmébe vetett hit ahhoz a következtetéshez vezet, hogy az evangélizáció értelmetlen, mivel Isten úgyis üdvözíteni fogja választottait, akár hallják az evangéliumot, akár nem. Amint láttuk, ez téves feltevésen alapuló téves következtetés. Most megtesszük a következő lépést, és rámutatunk, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. A szuverenitásban gyakorolt isteni kegyelem távolról sem teszi értelmetlenné az evangélizációt: éppen ez akadályozza meg, hogy az evangélizáció értelmetlen legyen. Ugyanis ez teszi lehetővé, hogy az evangélizáció gyümölcsöző legyen - sőt biztosítja is azt. Nélküle az evangélizáció még csak nem is lehetne gyümölcsöző. Isten szuverén kegyelme nélkül az evangélizáció minden idők leghiábavalóbb és leghaszontalanabb időtöltése volna, s nem lenne nagyobb időpocsékolás szerte e világon, mint a keresztyén evangélium hirdetése.
Mi az oka ennek? A bűnben levő ember lelki tehetetlensége. ...a bukott ember elvakult elmével rendelkezik, így képtelen felfogni a lelki igazságot. "A nem lelki (természeti, újjá nem született) ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni." (1Kor 2:14. 17, Róm 8:7k) (104-105. o)

Remélem, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődést a könyv iránt, melyet a KIA kiadó adott ki 2001-ben, azaz még talán beszerezhető különböző könyvesboltokban.
A goodnews-ban például 990 forintért azonnal tulajdonosa lehetsz egynek!
http://www.goodnews.hu

az íróról: http://en.wikipedia.org/wiki/J._I._Packer

A bakancslista

Az alternatív magyar borító, és alcím: "Dobd fel magad!", azaz ne a bakancsodat, nem túl találó.
A történet egy klasszikus szituációt vázol fel. Adva van - jelen esetben - két súlyos beteg akik megtudják, hogy már csak hónapjaik vannak hátra. Mit kezdenek a maradék idejükkel?
A két súlyos beteg (rák különböző fajtáival) a milliárdos, 4 feleséget elhasznált, élvhajhász, kávésznob Edward Cole (Jack Nicholson), és a hűséges férj, családapa, autószerelő, rejtvényguru Carter (Morgan Freeman).
Az ilyen filmek alapja persze nem az, hogy okuljunk belőle arra az esetre, ha mi is rákos betegként fekszünk az ágyban akkor majd mit csináljunk a hátralevő életünkben, hanem, hogy most milyen elvek, értékek mentén rendezzük be az életünket.
A film két főszereplője a fenntiekből is következően két különböző életutat járt be a betegségig. Eltérő célok, eltérő erkölcsök vezérelték őket. A film végén viszont csak az egyik, a milliomos szánta bánta életútját és változtatott. Morgen Freeman karaktere a listán végigmenve; átutazva a földet, szebbnél szebb helyeken járva különböző kalandokat kipróbálva rájött, hogy az igazi érték a családja, a hite, a barátai, azaz az a kapcsolatrendszere amibe idő és érzelmeket ölt.
A film szándéka szerint a nézőnek két kérdésen kell elgondolkoznia: 1) Örömet leltél-e az életben? 2) Az, ahogy éltél, örömet okozott-e másoknak?
Ezek szerintem is fontos tesztkérdések, de létezik fontosabb is, hiszen ha ezek mindegyikére igen is a válasz, az még nem juttat a mennybe. Így talán legfontosabb a hittel, méghozzá az Istenhittel kapcsolatos beszélgetésük a magánrepülőben amikor a kilátást csodálták. Carter a Rm 1:20-szal összefüggésben rávilágított a teremtésben felismerhető Alkotó csodálatos művére, mire Edward kifejtette miért nem hisz.
A film tragédiája, hogy Edward "jó" emberré válik, de nem válik hívő emberré.
A film tragikus hibája pedig, hogy bár megjelenik benne a keresztény hit, de nem annak kívánatos tisztaságában, hanem egy univerzalista kép jelenik meg benne: "Minden élet egy patak. Ami ugyanabba a folyóba ömlik és végül a vízesés ködén túl a mennybe ér."

Miközben néztem a filmet Radnóti Miklós egy versének címe jutott eszembe: járkálj csak halálraítélt! Minden ember halálra ítélt ebben az életben hiszen "elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak", de az is, hogy utána ítélet fog következni (Zsid 9:27). Ha az ítélet annyira bizonyos, mint a halálunk, akkor nem kellene felkészülni rá? Vajon Isten ugyan azt a két kérdést fogja feltenni mint a film két fő kérdése? Nem Isten nem az egyiptomi istenek. Ezért a film gyengéje, hogy nem a lényegi kérdésre világít rá. Rendezted már a kapcsolatodat Istennel? Ez az első és legfontosabb kérdés minden ember életébe. Ha pedig valaki rendezte a kapcsolatát; és ennek a módszere a bibliában olvasható, akkor a két filmbeli kérdésre is előbb utóbb igen lesz a válasz, mivel Isten szerinti irányba fog változni az illető élete.
A kérdés az, hogy mikor kap észhez az ember. És nagyon beszédes a magyar nyelv, hiszen észhez térés rendesen, logikusan gondolkodni képes állapotot jelent, azaz használja az eszét. Tetszett, hogy a filmben az olvasott fickó a hívő. Mindenről tudott szinte mindent (legalábbis a kvízműsorok szintjén), így feltudta mérni, hogy kell, hogy egy tudatos tervezője legyen a világnak, kell, hogy szeresse a világot, és mivel Ő van, ezért kapcsolatba is kell kerülnie vele. Az élete pedig mutatta ezt a kapcsolatot, igazolódott, hogy a két életút közül az övé volt az egyenes, a kívánatos, a jó.

A filmet mindenképpen ajánlom megnézésre. De nem csak megnézésre, hanem gondolkodásra is, hogy az életünk végén ne kelljen bánkódnunk azon, hogy életünk és céljaink nem a helyes irányba mutattak.

Egy káté alapján:
Mi az ember végső és legfőbb célja?
Az ember végső és legfőbb célja, hogy dicsőítse Istent és teljesen benne gyönyörködjön örökké.

E szerint élsz?

Evangéliumi Életképek (válogatás, különböző írók)

Igen kevés olyan keresztény van aki nem olvasott még élettörténetet, személyes élménybeszámolót. Ez a könyv is egy közülük. Abban különleges, hogy 140 oldalon 71 (ha jól számoltam) történet, bizonyság, azaz életkép található. Ez egyben erőssége, de gyengéje is a könyvnek, hiszen az emberi jellemnek mindig csak egy-egy felvillanásával találkozhatunk, bővebb jellemábrázolásra nem számíthatunk. Továbbá bár válogatott történeteket tartalmaz, azok kevésbé változatosak, így a történetek sablonossá válnak, pedig Isten egyedileg, személyes hangon szólít meg minket. Ezt a változatosságot hiányolom a könyvből.
Egy másik gond a könyvvel, hogy hullámzó igényességű a fordítása. Ez persze lehet, hogy nem mindenkit zavar, de egy-egy értelmetlenre sikerült mondat igencsak zavaró volt. Szerencsére ez a fajta igénytelenség nem jellemző manapság.
Ugyanakkor a könyv egyértelmű haszna lehet a sok történet, ugyanis jó időben, illetve helyzetben illusztrációként használhatóak, rövid, összegző jellegük miatt. Továbbá tökéletes autós könyvnek, hiszen dugóban, rövidebb idejű várakozás közben átfuthatunk pár lélekemelő, hálaadásra serkentő történeten, a helyett, hogy a forgalom miatt az idegeinket emésztenénk (ugyanez vonatkozik a pénztárnál való sorba állásra is!).
Aki forgatni szeretné, az menjen el régebben hívő barátaihoz, ismerőseihez, vagy próbálja meg antikváriumból beszerezni, mivel 1988-ban adta ki az Evangéliumi Kiadó.
Íme álljon itt egy történet a könyvből:

EGY PERC = 30 ÉV

Néhány évtizeddel ezelőtt egy ember nagyon nagy célt tűzött ki maga elé. Mivel ráadásul hajlíthatatlan akarattal is rendelkezett, hosszú ideig felül tudott kerekedni minden ellenálláson és ellenfélen, sőt legnagyobb ellenfelével, Istennel is megpróbálta ezt megtenni.
- Isten pedig nincsen - jelentette ki egyik barátjának, aki egyszer véletlenül mondott valamit Istenről.
- De van - felelte barátja.
- Nincs Isten! - jelentette ki a férfi még egyszer, majd hozzátette: - Rögtön bebizonyítom neked. - Elővette a zsebóráját és így szólt: - Ha van Isten, akkor most semmisítsen meg. Egy percet adok rá.
Az egy perc letelt, de nem történt semmi.
- Látod? - mondta a férfi - Nincs Isten. Hiszen még mindig élek.
Barátja csak ennyit jegyzett meg:
- Ne vétkezz így, mert szörnyű büntetést fog rád mérni.
- Soha! - jelentette ki. - Ezt is bebizonyítom neked. Ehhez azonban több időre van szükségem. - Úgy látszott, hogy igaza van.
Az évek teltek. Hajlíthatatlan akarata segítségével emberünk a világ nagy emberei közé emelkedett, milliók fölött uralkodott. Amikor hatalma csúcsán állt és úgy tűnt, hogy minden sikerül neki, amibe csak belekezd, kitört a háború.
Ebben a háborúban nemcsak a katonákat, a csatahajókat és a csatákat vesztette el, hanem a hatalmát is. Végül menekülnie kellett. Nem szép kocsiban, hanem egy nagy teherautóban, hogy ne ismerjék fel. így akarta elhagyni hazáját és népét, ahogyan egykor Istent hagyta el.
Hogy ne keltsen feltűnést, fejére német acélsisakot tett és német katonakabátot húzott magára. Azt remélte, hogy így nem fogják felismerni és sikerül átszöknie a határon. Még mindig nem értette meg ugyanis, hogy tulajdonképpen ki van a sarkában. Az ugyanis, aki minden álruhán átlát, aki elől egy ütött-kopott, piszkos teherautón sem lehet elmenekülni. Még nem értette meg, hogy letelt az egy perc, amit egyszer Istennek adott, hogy semmisítse meg.
Isten óráján most telt le az egy perc. Talán akkor értette meg, amikor egy magányos villában kihirdették előtte a halálos ítéletet. Mindenképpen meg kellett azonban értenie, amikor a pisztolyok csöve rámeredt és elhangzottak a lövések - mert Isten óráján a mutató éppen a hatvanadik másodpercnél tartott.
Ez az ember Benito Mussolini volt, néhány évig Olaszország diktátora.

Dexter

Az első film nem is egy nagy mozifilm, hanem egy sorozat. Ráadásul nem is olyan amilyet az ember várna egy keresztyén értékeket valló egyén blogján, hiszen a Dexter című amerikai filmsorozat "főhőse" sorozatgyilkos, a film pedig bővölködik a vérben, és az első évadot követően a meztelenségben is, így csak - CSAK! - 18 éven felülieknek ajánlható.
Miért írok hát mégis erről a filmről?
Több okom is van rá:
1. Nagyon mai a film. Felfordult társadalmunk, felfordult erkölcseit nagyon jól demonstrálja. Mivel ez a mai filmekről általában is elmondható ezért ez nem is jelentene semmi pluszt. A pluszt a jellemek jó megválasztása, kidolgozása jelenti. Például a filmben Dexter leánytestvére az egyik legdurvább beszédű, de szeretetre vágyó, és megfeleléskényszerrel küzdő ("miértnemfiúnakszülettem") férfias-nő karakter.
A filmben mindenkinek van valami "beütése". Senki sem "normális". Mindenkinek gondjai vannak a jó és rossz közti különbségtételben. Legjobban látható ez Dexter barátnőjének/feleségének gyermekeinek viselkedésén, akik próbálnának maguk körül egy ideális családot látni/kialakítani, de csalódniuk kell újra és újra, hogy az ideális és a valóságos mennyire messze vannak egymástól. Ők még "tiszta lelkek", így a saját ártatlanságukat vetítik bűnöző apjukba is. Nem igazán tudnak mit kezdeni a világban lévő értéktelenséggel.
Ennek a világnak a terméke Dexter. A sorozatgyilkos, aki szabályok alapján él. Szinte csak neki vannak szabályai a filmben, szinte csak ő él tudatosan. Így a film legszerethetőbb alakjává válik, hiszen tudatosan küzd a világgal, a gonosszal, és saját magával. Bár újra és újra elbukik, de feláll és újrakezdi, nagyobb elszántsággal, és fegyelemmel. Modernkori hős, aki alapos kitartó munkával eléri a célját. És ezzel a céllal még talán egyet is érthetünk, hiszen gyilkosokat öl meg tisztítva ezzel Miami társadalmát. A bűnös tehát elnyeri méltó büntetését. Szabályai szerint pedig csak olyanokat öl meg akik bizonyíthatóan megérdemlik a halált. Haláluk előtt szembesíti őket tettükkel, így még akár megtérésre is van lehetőségük a delikvenseknek. Persze Dexer nem egy keresztény háttérből cselekvő igazságszolgáltató, és nem mondja el az evangéliumot, de a "bűn zsoldja a halál" örök igazságának szolgálatában tevékenykedik.
2. Dexter álarca a mai ember álarca. Mindannyian rejtegetünk valamit és félünk, hogy nehogy világosságra kerüljenek a titkaink. Pedig hasonló titkai vannak szinte mindenkinek mint nekünk is. Miért titkolózunk hát? Mert akkor mi rosszabbnak tűnünk, mint a másik aki nem fedi fel magát? A jó öreg fügefalevél már nem csak az ágyékunkon, hanem életünk sok-sok szegletét fedi. A bűn következménye miatt szinte valamennyien pszichiátriai esetek vagyunk, és egyedül Jézus az aki felszabadíthat minket az Igazságával. Dexter belső világa szembesíti az embert saját romlottságával, bűnös indulataival, és rá kell jönnie, Dexter jobb mint én vagyok. Dexter szabályai által vezérelve tesz a rossz ellen és a társadalom javára tevékenykedik, és magánéletét, is az ideális irányába igyekszik mozdítani. Dexter jobb, mint egy átlagember.
3. Dexter, bár nem hisz Istenben mégis a mostohaapja által adott szabályrendszeren keresztül, a társadalmi Isteni igazság felé mozdítja előre a világot. Hiszen az emberi élet értékét az adja meg, hogy az életünk végén el kel számolni. Ha nincs meg ez a rendszer az életben akkor mindenki szabadon azt teheti ami csak kedves neki. Dexter rendszere is bizonyítja, hogy igazságszolgáltatás nélkül nem működik az élet. Ez mutatja az ember tudatos, vagy tudatlan vágyát egy igazságosabb, igazabb világ felé. A bűnösnek meg kell bűnhődnie, a társadalom jólétéért tevékenykedőknek pedig jutalomban kell, hogy részesüljenek. Dexter rendszere igazságosabb, mint a néha kifordult, erőtlen jogrend. De Isten rendszere még Dexterénél is igazságosabb, hiszen a rendszer alkotója jellemzi az általa létrehozott rendszert is.


A sorozatot ajánlani viszont csak 18 éven felülieknek tudom, akik bírják a vért, a levágott testrészek látványát. Csak saját felelősségre...

További infó:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dexter_(televíziós_sorozat)
http://www.sho.com/site/dexter/home.do

Biblia (ihlette Isten)

Mi is lenne más első bejegyzésként mint a Biblia? Igen, így nagy betűvel kezdve, Biblia.
Ez egy ajánló és spoilert (előre elmond bizonyos dolgokat amiket te is felfedezhetnél, de lelövi a poént mielőtt te megtehetnéd) blog, de azért talán már mindenki beleolvasgatott ebbe a könyvbe.
Információt pedig szerte találni az Interneten, ahol különböző statisztikákat, és a létrejöttének a történetét is lehet olvasni. Így ezekkel én kevésbé szeretnék foglalkozni.
Inkább a saját rövid kommentemet közlöm a Bibliához.
Nincs sem lelki-gondozói, sem pszichológiai, sem egyéb más könyv ami jobban le is írná, hogy mi is az ember mint a Biblia. De más egyéb könyv sincsen amelyik jobbal leírná, hogy kicsoda Isten. Sőt! Egyetlen másik könyv sincsen a világon amelyik jobban leírná, hogy mi a viszonyrendszer ember és Isten között. A Biblia lelki könyv, ami viszont nem azt jelenti, hogy nem tényeket tartalmaz. Valós történelmi könyv valós szereplőkkel, valós eseményekkel. Nem tudományos könyv, olyan értelemben, hogy tankönyvként lexikális tudomány, illetve definíciógyűjtemény lenne, mégis az életünkre vetítve a leglényegesebb tudással, ismerettel szolgál. A Bibliában olyan tudományos ismeretanyag van, amit Isten mindenki számára közölni kíván. A bibliai tudományok foglalkoznak Istennel, kozmológiával, antropológiával, a bűnnel, a megváltással, az egyházzal, és a végidővel (eszkatológia).
Aki kicsit is belemélyed megtapasztalja, hogy micsoda csodálatos könyv is ez! Valóban Isten szava, amiképpen állítja is magáról. Hiszen mi emberek teremtmények vagyunk, produktumok, amiknek, mint minden más által előállított terméknek, célja van. A kávéfőzőnek a kávé elkészítése a célja, a porszívónak a por földről és egyéb helyekről való összegyűjtése. Butaság lenne a porszívóval megpróbálni kávét készíteni, vagy a kávéfőzővel megpróbálni porszívózni. Ugyanígy butaság (sőt! sokkal nagyobb!) céltalanul élnünk, hiszen a gyártónk (nem a szüleink, hanem Isten) nekünk is célt tűzött ki az életünk re. A Biblia a mi használati útmutatónk. Benne van a gyártónk neve, elérhetősége, az ember leírása, funkciói, karbantartási leírásai. Mit tegyünk ha baj van záradékok, stb...
E nélkül élni elhibázott élethez vezet, így ez a legfontosabb könyv amit be szerettem volna röviden mutatni. A többi bejegyzés már nem fog semmilyen érték, ill. fontossági sorrendet követni.

További infó:
biblia.hu/
hu.wikipedia.org/wiki/Biblia
www.apologia.hu/pdf/interpretation.pdf