The Bridge (MOST)

Van annak már 13 éve is amikor egy igehirdetésen hallottam egy megható történetet amivel az Atya szeretetét próbálta az igehirdető érzékeltetni számunkra. A történet egy híd kezelésével megbízott emberről szólt, akinek az volt a dolga, hogy ha hajó jön engedje fel a hidat, ha vonat, akkor pedig le. Egyszer pedig amikor jött a vonat, a fia éppen a hídmozgató szerkezetnél játszadozott. Az apának, pedig sem ideje, sem lehetősége nem volt rá, hogy szóljon a fiának. Választania kellett tehát; vagy a fia hal meg, vagy az utasok. Mélységes fájdalmában a fia halálát választotta, hogy sokak életét megmentse.
Persze ez sem tökéletes, mint ahogyan egyik példa sem. Egyedül a Biblia az ami hűen, és valóságosan tudósít arról, hogy hogyan is érzett az Atya, a Fiú halálakor.
De miért is írtam le ezt a távoli élményem? Mert most meg lett filmesítve a történet. Hajdani északi szomszédaink, a csehek alkottak egy nagyjából 20 perces filmet, amit most megtekinthetünk a legnagyobb videomegosztó portálon.

Isten elfelejtett nyelve, az álom (Gyökössy Endre)

Reagálásom részletei, melyek nyomtatásban is hamarosan elérhetőek:

"Őszintén szólva csodálkozom, hogy egy teológus, hogyan tud ebben a kérdésben ennyire félremenni. Ezért miközben olvastam a könyvét, és gondolkodtam a leírtakról, azon gondolkoztam, hogy: mi van, ha nekem nincs igazam?, hiszen egy, két doktori címmel rendelkező, nagy tudású és elismert ember könyvéről van szinte állandó kritikai észrevételem. Egyedül a Biblia szövege az, amit használva igyekeztem nem megtéveszteni magamat. Sajnos egy felületes olvasó könnyen felülhet az író nagyságának tekintélyének, de aki mellé rakja a Biblia tekintélyét, szavait, annak már világos, hogy milyen művel állunk is szemben."
"A könyvelemzésben igyekezem fejezetről fejezetre haladni, és nem egyszerre az egész könyvvel foglalkozni. Mindig adok majd egy pár soros összefoglalót az aktuális fejezetről a kritikai elemzés előtt.

Üzenet a mindenség centrumából
Már az első fejezet első lapján felfedi az író írásának okát: „se le ne becsüljük, de túl se becsüljük az álmokat - hanem becsüljük meg, mint lényünk mélyéről jövő sajátos jelbeszédet.” Az álmot egy olyan idegen nyelvnek nevezi, amit mindenkinek tudnia kellene, hiszen ez mindenkinek „rokon” nyelve; minden földlakóhoz ugyanazon jelzésformában érkezik az információ e „nyelven” keresztül. Tizennégy bibliai idézetet citál elénk, melyekkel azt igyekszik bizonyítani, hogy az álom általános eszköze Istennek, mind az ó-, mind az új-szövetségben. A fejezet végén, pedig hat pontban össze is foglalja, hogy mire is kell mindebből következtetni.
Az első pontban őszintén le is írja az (értelmes) álmok, víziók ismérvét: túl van az emberen, és Isten a kiválasztottaknak adja őket. Erre vonatkozik az általa is idézett igevers: „És monda (az Úr): Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban , vagy álomban szólok azzal.” (4Móz 12:6) Ezt támasztja alá Dániel története is, aki bár „…értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is.” (Dán 1:17b), de mint ahogy a vers első része írja (és ezt a Bandi bácsi elfelejtette idézni): „És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet…” (Dán 1:17a), azaz ez a négy ember meg lett ajándékozva sok mindennel Isten által, és Dániel még külön kapott egy csatornát az álmok magyarázatához is. Később azt is látjuk, hogy a Dániel könyvének írója nem véletlenül vetíti itt előre ezt a „képességet”, hanem mivel majd ezt látjuk többszörösen is megnyilvánulni. Ha az első esetre gondolunk, amikor Nabukodonozor tudni szerette volna álma jelentését, de mivel érezte, hogy ez az álom különlegesebb volt mind az eddigiek, és nem akarta, hogy a varázslói beleköltsenek valamit, ezért azt szabta meg, hogy úgy magyarázzák azt meg, hogy nem árulja el a tartalmát. Természetesen senki sem tudta megmondani neki, mit is álmodott, ezért mindenkit meg akart öletni. Eztán adta meg Isten Dánielnek, hogy megérthesse mit is álmodott az uralkodó, és mit is jelent az. Így olvassuk: „Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne vesszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.” (Dán 2:18-19) Az itt használt szó, egy arámi kifejezés, mely látást, víziót jelent és csak itt, a Dániel könyvében fordul elő . Dániel tehát imában töltötte az éjszakát, hiszen ha nem kap választ másnap meg fognak halni. Isten, pedig megadta a választ, de nem álomban, hanem vízióban, azaz éber, tudatos állapotban. Azt pedig, hogy miért is csinálta ezt Isten, azt az álom magyarázata után megláthatjuk. Miután a babiloni király meghallotta a magyarázatot, az egzisztenciális kétségek terhe leesett a válláról, és: „Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki. Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot! Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek előljárójává tevé őt. És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.” (Dán 2:46-49) Isten szándéka tehát: üzent a királynak; bebizonyította neki, hogy Ő a mindenség ura, és nemcsak megóvta a szolgáit a haláltól, hanem magas méltóságra is juttatta őket. Mikor pedig ismét álmok gyötörték, így köszöntötte Dánielt: „Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.” (Dán 4:6) A hetes versben pedig tisztázza is, hogy mit látott: „Az én fejem látásai az én ágyamban ezek voltak…”, azaz az ágyában hánykolódva víziója támadt ami gyötörte. Nem tudhatjuk, hogy miért használja az író mintegy szinonimaként az álmot és a víziót (például a második versben is), de talán mindegy is, hiszen ha álmodott, akkor is gyötörte, illetve ha álmatlanul hánykolódott (akart is meg nem is aludni), Isten akkor is elé hozhatta ezt a képsort. Istennek ugyanis nem kell megvárni azt, hogy elaludjon a célszemély, hogy üzenni tudjon neki. „Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ő gondolatai háboríták őt.” (Dán 4:16a) Itt ugyan nem olvasunk arról, hogy Dániel leborult volna imádkozni, de biztos vagyok benne, hogy egész idő alatt könyörgött, hiszen mikor hívták, már hallotta, hogy ismét kudarcot vallottak a mágusok, újra csak rajta múlik minden. Az új fordítás az óra helyett pillanatot fordít, de mindegy is, mivel Isten megadta Dánielnek, hogy értse az álom-vízió üzenetét. És itt álljunk meg egy pillanatra. Ha Dániel önmagában lévő tudásként, tehetségként kezelte volna az álommagyarázást, akkor elég bátor lett volna-e, hogy megfeddje a királyt, akiről ismert volt az önhittsége és kegyetlensége? Szerintem inkább kitalált volna egy fedősztorit, mivel - mai szóhasználattal - beszólni az uralkodónak egyet jelenthetett a halállal. Látjuk a királyok könyvében is, hogy a hamis próféták mindig olyan dolgokat „jelentettek ki” amik jól estek a király fülének, aki pedig ellene szólt; azaz az Úr szavát szólta, azt nem szerették Izraelben sem. Ezt tapasztaljuk Akháb esetében is: „És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat.” (1Kir 22:8) Dániel tehát az Úr igéjét kapja kijelentésben, és ezért ijedt meg, hiszen tudta, hogy el kell mondania az Istene üzenetét a királynak, aki, mint a rossz hír hozóját, megbüntetheti érte. Megrettenésében valószínűleg át is futott a fején, hogy ki kéne szabadulni a kelepcéből, de tudta, hogy az Isten dicsősége múlik azon, hogy hűséges lesz-e hozzá, hiszen Ő adta a víziót, és Ő az is, aki ezt meg akarja magyarázni az uralkodónak Dánielen keresztül, hiszen a szituáción keresztül egyszerre akarta formálni Dánielt és Nabukodonozort is. A könyvben a 7. fejezetben szintén szó van álomról, illetve látomásról, és ott Dániel kéri az egyik angyalt (?), hogy magyarázza meg neki amit látott. Ezzel tehát, szerintem megbukott az a nézet, hogy Dániel értett volna az álomfejtéshez.
De a többi igevers sem bizonyítja az álomfejtést. Idézi a Mózes első könyvének huszadik részének harmadik versét, amit én még kiegészítek: „De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van. Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.” (1Móz 20:3-7) Álomnak tűnik ez? Az egyiptomi uralkodó álmában beszélget istennel. Felmerül a kérdés bennem, hogy nem inkább egy jelenés, egy vízió volt-e ez, hiszen olvashatjuk, hogy „nem illette vala őt”, azaz: volt rá esélye, hogy megtegye. Azt is olvashatjuk többször, hogy „mondta”, vagyis nem képeket látott amelyekből arra következtetett, hogy…, hanem hallotta amikor azt mondta, hogy… Isten tehát megjelent egy pogány uralkodónak álmában, aki azonnal átlátta, hogy kivel is van dolga, és ekképpen is alakította utána a cselekedeteit.
Hasonló történt szerintem a szintén, az álomértésre idecitált három evangéliumkezdő „álomban” is. József esetében: „Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Máté 1:20-21) „József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.” (Máté 1:24) Mivel nem kérdőjelezte meg álmának valóságát, biztosak lehetünk abban, hogy nem volt ez egy átlagos álom, azaz valószínűleg eddig nem sokat törődött az álmaival; nem azok irányították az életét, de mivel ez annyira más volt (nem is álom, hanem valóság), hogy azonnal cselekednie kellett, hiszen az „Úr angyala parancsolta vala néki”. Mikor József ismét álmot kap, felismeri, hogy ez újból nem képzelgés, a belsőm üzenete, hanem Istentől jövő parancs, aminek tétovázás nélkül engedelmeskedni kell, ezért megszakítva az éjszakai alvást elindultak. „...ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Ő pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék.” (Máté 2:13-14)
Az ilyen, és ehhez hasonló kijelentéseket nevezem én a mindenség centrumából jövő üzenetnek.
Majd Gyökössy Endre az első fejezet összefoglalásának negyedik pontjában ezt mondja: „Feltehető, hogy a mai ember számára is vannak és lehetnek üzenetei Istennek ezen a különös nyelven - ha nem is ad új kijelentést. - De nem felejtettük-e el ezt a nyelvet? Nem úgy szemléljük-e saját álmainkat, amint egy mai modern fiatal hallgatná a latin misét: nem értené sem a mise szimbólumát, sem mozdulatait, sem liturgiáját?”
Az előzőekből láttuk, hogy a Biblia nem arról beszél, hogy az álmaink egy kollektív, egyetemes nyelven üzennének, hanem inkább víziók, melyeknek Isten a forrásuk, és a magyarázójuk. Beismerten összevonja az álmokat és a víziókat, mivel kijelenti: „nehéz itta határt az álom és a vízió között meghúzni” , és a Csel 9:10-re (a 11-et is vele idézem), mint álomra hivatkozik: „Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban : Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.” Világos itt, már csak a szóhasználat miatt is, hogy Anániás egy Istenre koncentráló keresztyén ember volt, aki fekve elmélkedett az Úr dolgairól, amikor Isten megszólította őt. Amennyiben ilyen esetekre gondolt volna a Bandi bácsi, úgy szívből egyetértenék azzal, hogy Istennek vannak ma is kijelentései, hiszen a lélek ajándékai működnek, és szabad bejárásunk van Istenhez, és Neki is hozzánk, de mivel itt ő kifejezetten álmokról beszél, így nem tartom bölcs dolognak a következtetését.
Az összefoglalásának hatodik pontjában kárhoztatja az egyházi szolgákat, amiért nem őrizték meg a lelkigondozás feladatkörét maguknak, és felemeli a modern pszichológusokat, akik rájöttek az álmok hatalmas szerepére, értelmezésük szükségességére. Ebben igaza is van, hiszen a felvilágosodással, az emberi értelem dicsőítésével párhuzamosan került ki a lelkészek kezéből a psziché gondozása, mivel a vallás és a tudomány kettévált, és a gyógyítást (pszichikai problémák kezelését) kirántották a Gyógyító (Krisztus) kezéből, mondván, hogy Ő avítt és tudománytalan. Persze lehet azon vitatkozni, hogy az egyház mennyire engedte, hogy a Gyógyító végezhesse munkáját, de szerintem most sem az lenne a dolgunk, hogy leutánozzuk Freud, vagy Jung módszereit, és átvegyük az ő gondolkozásukat, szóhasználatukat, hanem, hogy hitelesen képviseljük Őt a földön."

A könyv beszerezhető:
http://www.goodnews.hu
http://www.clchungary.com

Kritikája hamarosan ugyanitt...

Spirits Among Us (Ray Jenkins)

Keresztény horror/kísértetház film. A ház amely életre kel. Ray Jenkins (producer, író, rendező, fő operatőr, hangvágó, vizuális effektek, és talán a szellem...) filmje minden szellemjárta filmhez passzoló szőrfelállító hatást bevet; a konyhában maguktól kinyílnak a szekrényajtók és fiókok, egy bábú össze vissza vándorol (néha rámered a főhősre), a TV a rádió és a telefon megbolondul, kéznyomok kerülnek a tükörre, rossz álmok gyötrik a ház lakóit, stb...
A történet röviden: a házat feltételezhetően az egyik előző tulajdonos megátkozza, véráldozatot bemutatva a padláson egy áldozókés, és egy állat koponyája társaságában. Majd látunk egy párt akit sikerült kiüldöznie a háznak, illetve a benne lakó démonoknak. Ez után veszi meg a házat egy átlagos (amerikai átlagos) keresztény (evangélikus) család, akik pár hónappal beköltözésük után nem bírják tovább az előbb említett dolgok miatt. Mikor aztán a démon a lányt támadja meg, betelik az apa pohara és elküldi a családját otthonról, mondván, majd én elintézem, mint eddig is mindent elintéztem. Felveszi katonai mintájú naciját, felállít egy kamerát a nappaliban, majd baseball-ütőt ragadva tetemre hívja a démont. A démon egy-kettőre elintézi a családfőt, akit neje talál meg reggel a földön fekve, nem túl jó állapotban. Immár beadja a derekát a fafejű "majd én elintézem" férj, és felkeresi a lelkészt, aki elmondja, hogy mit csináljon (a lelkész valójában is az: Doyle Thiemer). Ezután visszamegy, megtalálja a bajt okozó dolgokat és imádkozik minden egyes szobában.
Doyle Thiemer lelkész felvilágosítja a férjet, hogy a lakásban lévő lények nem halottak akik itt maradtak, mert ilyen nincs, és nem is lehet, hanem démonok. Ez akár igaz is lehetne, de nézzük meg közelebbről a helyzetet!
Igaz ugyan, hogy vannak démonok, és azok a Sátán oldalán harcolnak, de a Bibliában sehol sem látjuk, hogy ezek tárgyakban önálló életet nyernének. (A filmben a családapa kidobja a sátánista könyvet amit a padláson talált a kukába, de az valamilyen titokzatos módon ismét a lakásban köz ki.) A démonok embereket használnak a tevékenységükhöz megszállás, vagy egyéb befolyásgyakorlás által. A démonok egyszer azt kérik Jézustól, hogy a disznókba küldje őket. Máskor Jézus egy tiszta, lakó nélküli házat használja példának, hogyha nem Ő költözik be, akkor a kiköltözött démon hetedmagával tér vissza (Lk 11:24-26) és talál újra otthonra az illető életében. Persze Biblián kívüli forrásokból tudjuk, hogy előfordulhatnak fizikai megnyilvánulok is (emberi test használata nélkül), amik hangokban, és vizuális megtapasztalásokban jelentkezhetnek. Ezen leírásokat okkult vallásossághoz lehet kötni. Ezek el is múlnak ha megtérnek a ház lakói, azaz emberekhez, és nem házhoz, vagy tárgyakhoz kötve voltak jelen.
A film az Ef 6:12-vel indul "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." Csakhogy ennek a versnek, semmi köze nincsen a filmhez. Ez és az ezt követő fegyverek az igével, az igazsággal, hittel, és minden egyébbel való felfegyverkezésünkre biztat, melyeket tévtanok, szorult helyzetek, hitpróbáló érzelmi, vagy szóbeli támadáskor használhatunk.

Vannak olyan emberek akiket könnyen befolyásolnak az ilyen filmek, mivel nem értik a Biblia lényegét, az abban található igazságokat. Ezért aki érzékeny a vizuális hatásokra, vagy tudja, hogy "kísérteni" szokták a félelmetes filmek, jelenetek, az semmi esetre se nézze meg ezt a filmet, különösképpen azért, mert ez a keresztény életbe ültethet el olyat ami nem biblikus. Így ez a blog-bejegyzés, tulajdonképpen nem ajánlás, hanem figyelmeztetés.

A film előzetese:

The Love Dare (Alex és Stephen Kendrick)

Ez a könyv nagyon friss. Legalábbis a magyar piacon nagyon friss, ugyanis még meg sem jelent. Viszont hamarosan, pár hónapon belül végre kézbe vehetjük és olvashatjuk.
A cím - The Love Dare / magyarul: Bátor szeretet - már önmagában is kihívás a mai szerephiányos társadalmunkban, ahol a nemi szerepek tudatos lerombolása, összekeverése zajlik.
Ez a könyv szorosan kötődik a Fireproof című filmhez, mely a Sherwood-i baptista gyülekezet harmadik egészestés filmje. A könyv megjelenik a filmben; a főszereplő a könyvön keresztül állítja helyre megromlott kapcsolatát feleségével.
A könyv tehát arra biztatja az olvasóját, hogy legyen bátor és merjen szeretni, mert az igazi szeretet bátor, nem ijed meg a kihívásoktól. 40 napon keresztül ismerhetjük meg a szeretet arcait, kihívásait, feladatait. A mindennapos, három oldalas tanításhoz feladatok tartoznak, hogy az olvasottakat átültethessük a gyakorlatba, életünk részévé tehessük azt.
Ez nem egy varázskönyv. Aki nem akar, az nem fog ettől szeretetet érezni a másik iránt. Ez a könyv a bátraknak szól, aki hajlandó tenni is valamit, hogy kapcsolata gazdag lehessen. Nekik viszont teljes bátorsággal ajánlható.
Kedvcsinálónak álljon itt a 25. fejezet (magyar változata):

25. nap
A szeretet megbocsát

Mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt. 2.Korinthus 2:10

Ez nehéz – talán a legnehezebb feladat az egész könyvben. De ha vársz még valamit a házasságodtól, akkor ezt a kihívást nagyon komolyan kell venned. Házassági tanácsadók és félresiklott kapcsolatokkal rendszeresen foglalkozó lelkészek a megmondhatói, hogy ez a legösszetettebb probléma, olyan törés, amit gyakran csak utolsóként sikerül rendbe hozni. Nem elég csak fontolgatni és tervezgetni, hanem tudatosan végre kell hajtani. A megbocsátásnak meg kell történnie, különben a házasságod sikertelen lesz.
Jézus a hálátlan szolgáról szóló példabeszédében életszerű képet festett a megbocsátásról. Volt egy ember, aki jelentős összeggel tartozott urának, de legnagyobb csodálkozására a gazda meghallgatta könyörgését és teljes egészében eltörölte az adósságot. A szörnyű teher alól felszabadulva a szolga igen váratlan dolgot tett: elment az egyik szolgatársához, aki sokkal kisebb összeggel volt adósa, és követelte, hogy azonnal fizesse meg a tartozást. Amikor ez az ura fülébe jutott, drámai módon megváltozott a hozzáállása. „És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik” (Máté 18:34). A nap, ami örvendezéssel és megkönnyebbüléssel kezdődött, szomorúsággal és reménytelenséggel ért véget.
Szenvedés. Börtön. Ezeknek kellene eszedbe jutnia, amikor a meg nem bocsátásra gondolsz, hiszen Jézus azt mondta: „Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket” (Máté 18:35).
Képzeld el, hogy egyszer csak egy börtönszerű helyen találod magad. Körülnézel, és számos börtöncellát látsz magad körül. A cellákba olyan emberek vannak bezárva, akiket a múltból ismersz – olyanok, akik gyerekként megbántottak. Látsz olyan embereket is, akiket egykor barátodnak hívtál, de valamikor megbántottak. Lehet, hogy ott látod egyik vagy mindkét szülődet is, valamelyik testvéredet vagy más családtagot. Még a házastársad is ott raboskodik az egyik közeli cellában bezárva a többiekhez hasonlóan ebben az általad kreált büntetés-végrehajtási intézetben.
Ez a börtön valóságosan létezik a szíved egyik zugában. Ez a sötét, huzatos, nyomasztó hely ott rejtőzik benned minden egyes nap. De egy kissé távolabb ott áll Jézus és egy kulcsot nyújt feléd, ami minden fogoly számára a szabadulást jelentheti.
Nem! Eszed ágában sincs senkit kiengedni. Ezek az emberek túlságosan is megbántottak. Tisztában voltak azzal, hogy mit csinálnak, és mégis megtették – még a házastársad is, akiben a leginkább megbíztál. Úgyhogy elhárítod az ajánlatot és hátat fordítasz. Semmi kedved itt maradni – látni Jézust, látni a kulcsot a kezében és tudni, hogy mit kér tőled. Ez egyszerűen túl sok.
De ahogy próbálsz menekülni, rémisztő felfedezésre jutsz. Nincs kijárat. Te is be vagy zárva a többi rabbal együtt. Meg nem bocsátásod, haragod és keserűséged téged is fogollyá tett. Akárcsak a Jézus elbeszélésében szereplő szolga, akinek hihetetlen mértékű adósságát törölték el, te is úgy döntöttél, hogy nem bocsátasz meg, ezért a börtönőrök és kínzók kezébe kerültél. Szabadulásod attól függ, képes vagy-e megbocsátani.
Általában eltart egy ideig, míg eljutunk erre a következtetésre. Sokféle veszélyt és kockázatot látunk abban, ha megbocsátunk másoknak. Például, akár elismerik ezt, akár nem, valóban rossz volt, amit tettek. Lehet, hogy még csak nem is sajnálják. Előfordulhat, hogy tökéletesen igazolni tudják tetteik helyességét, egészen addig a pontig, hogy téged vádolnak miattuk. A megbocsátás azonban senkit sem mentesít a felelősség alól. Nem mossa tisztára őket Isten szemében. Csupán téged szabadít meg a bosszú gondolatától. Amikor megbocsátasz egy másik embernek, azzal nem engeded szabadon őt. Csupán annyi történik, hogy átadod őt Isten kezébe, és rábízod, hogy a maga módján foglalkozzon vele. Többé már nem a győzelemről és veszteségről szól ez az egész. Annál inkább szól a szabadságról. Az elengedésről.
Ezért van az, hogy gyakran hallani a következő szavakat olyan emberek szájából, akik őszintén megbocsátottak valakinek: „Mintha egy nagy kő gördült volna le rólam.” Igen, pontosan erről van szó! Olyan érzés, mintha friss szellő áradna be a lelkedbe. A börtön áporodott, nyirkos levegőjét világosság és frissesség járja át. Hosszú idő óta most először érzel békességet. Szabadnak érzed magad.
Hogy hogyan fogj hozzá? Szabadulj meg a haragtól és add át az Úrnak, azt a felelősséget, hogy megítélje ezt az embert. „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr” (Róma 12:19).
Honnan fogod tudni, hogy tényleg megbocsátottál? Onnan, hogy a neve említése vagy az arcának látványa ahelyett, hogy kihozna a sodrodból, inkább sajnálattal tölt el. Részvétet érzel iránta és őszintén reméled, hogy hozzád hasonlóan benne is megtörténik a változás.
Olyan sok mindent el lehetne még mondani erről a témáról, és lehet, hogy rengeteg érzelmi problémán kell átküzdened magad, hogy eljuss idáig. A nagyszerű házasságokat azonban nem azok az emberek hozzák létre, akik soha nem bántják meg egymást, hanem azok, akik „nem róják fel a gonoszt” (1Korinthus 13:5).

A mai feladat
Bocsáss meg ma minden olyat a társadnak, amit eddig még nem sikerült! Engedd el azokat a dogokat! Ugyanúgy, ahogy nap mint nap arra kérjük Jézust, hogy „bocsássa meg a vétkeinket”, arra is meg kell kérnünk, hogy segítsen naponta „megbocsátani mindazoknak, akik ellenünk vétkeztek”. A meg nem bocsátás túl hosszú ideig tartott börtönben titeket a társaddal. Mondd ki teljes szívedből: „Úgy döntök, hogy megbocsátok.”


Mit bocsátottál meg ma a társadnak? Mióta cipelted ennek súlyát? Milyen kilátásaid vannak most, hogy átadtad az ügyet Istennek?


„Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)

A könyv beszerezhető:
Hamarosan a Immanuel Kiadó gondozásában.

További információ: (angolul)
http://www.lovedarestories.com/
http://thelovedarebook.com/

The Road (2009)

A film beleillik az ismét ránk ömlő apokaliptikus témákat felvonultató filmek özönébe. De mégis más. Tele van hittel és reménnyel, így magasan kilóg a hasonló filmek sorából. Persze ez nem is véletlen ha arra gondolunk, hogy a film alapjául szolgáló könyvet a Pulitzer díjas Cormac McCarthy tollából született, aki az Oscar díjas Nem vénnek való vidék történetéért is felelős.
A film szereposztása is erős: Viggo Mortensen, Robert Duvall, Charlize Theron, Guy Pearce. Mindannyian ragyogó alakítást hoznak, hihetővé teszik a tragédiát, az ürességet, a reményt.
A film tulajdonképpen egy poszt-apokaliptikus road-movie. Egy apa és a fia kalandjait meséli el, akik útrakeltek a kihűlt föld nevű bolygó USA országában, hogy északról a reményteli délre lejussanak annak reményében, hogy ott lesz étel, ital, és normális társadalom. Ugyanis az apokalipszis következtében nem terem semmi, a meglevő készletek kiürültek, és se víz, se áramszolgáltatás nincsen. Üzemanyag meg pláne. Az emberek egymást eszik. Szó szerint az ember a másik ember farkasává vált. A főhős mindennek ellenére a jóra tanítja a fiát, aki néha megkérdezi: "Mi jók vagyunk?" Erkölcsre tanítja a fiát miközben fogalma sincsen, hogy egyáltalán van-e olyan ember rajta/rajtuk kívül aki még hisz az erkölcsben. Ők a fény hordozói, a fény őrzői. Jó tanítás akkor bizonyosodik be amikor a fia megkönyörül a félvak öregen (Robert Duvall), vagy a rablón, aki ellopja mindenüket.
Nem tudom, hogy az író mit akart elmondani, mire akart rávilágítani. Talán arra, hogy legyünk mi is a fény, a tisztaság, a remény, a hit hordozói? Talán a mostani jóléti társadalmuk vált annyira embertelenné amiben ritkák az erkölccsel rendelkező emberek? Talán az író mielőtt elsiratná Amerikát felmutat egy kis reménysugarat? Ne legyen kétségünk abban, hogy az erkölcsös élet a világgal ellentétes életet is jelent: "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ." (Jn 15:18-19) Valószínűleg sokan nem fogják megérteni ezt a film megtekintése után, hiszen önmagunkkal, saját önszeretetünkkel szembesít ez a film. Meddig vagyok képes elmenni az igazságért? Mit vagyok képes feláldozni? Tudok-e a láthatók ellenére hinni? Hitemből következnek-e cselekedetek?

A film a kannibalizmus miatt csak 16 éven felülieknek, beszélgetéssel egybekötve ajánlható (és így különösen ajánlott!), hiszen itt a mondanivaló a lényeg, azt pedig ki kell beszélni, hogy hatása maradjon.

Magyarországi bemutató március környékén várható.

További infó:
Hivatalos honlap: http://www.theroad-movie.com/ (sajnos csak angolul)
Előzetes:

A Da Vinci-kód (Josh McDowell)

Bár a művészettörténész Dan Brown könyve 2003-ban, és a belőle készült film 2006-ban jelent meg, és volt közbeszéd tárgya világszerte. Máig hatással van az emberek gondolkodására. Időről időre megjelennek tanulmányok, regények, amelyek a társadalomban széleskörű vitát gerjesztenek. Megfigyelhető az is, hogy ezek szinte kivétel nélkül a kereszténységet támadják. Ebben jó munkát végez Dan Brown is, aki saját maga is meglepődött, hogy a másoktól "szerzett" (szellemi termék lopásáért perelték be) elméleteket meglovagolva, azokat összeesküvések hálóival megtűzdelt krimivé alakítva mekkora sikert lehet elérni. Pedig nem újdonság, hogy az emberek szeretik a történetekhez, a mondákhoz, a titkos információkhoz, a bennfentes tudáshoz szívesen odatartják a fülüket. Ahogyan Pál apostol leírja: "Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak." (2Tim 4:3-4) A Dan Brown könyvéhez hasonló áltudományos, történelmi tényekre hivatkozó, de valójában azokat meghamisító, kiforgató könyvek sikere mutatja, hogy mennyire Istentelen is a mai kultúránk.
Dan Brown, A Da Vinci-kód (Gabo, 2004) című könyvére, azok hamis állításaira hivatott olvasmányos, párbeszédes formában választ adni ez a könyv mely az ismert keresztény író. Josh McDowell tollából származik. Ahogyan Dan Brown a saját nézeteit egy krimi köntösében mondja el, úgy Josh is egy történetet kreál a cáfolatokhoz, így az olvasó együtt tud gondolkozni a két keresővel, Matt-el, és Andreával, a két egyetemistával.
A könyv (Dan Brown könyve) meglepő bátorsággal azt állítja magáról, hogy:

"A műtárgyakról, épületekről, dokumentumokról és titkos szertartásokról szóló, a regényben szereplő ismertetések megfelelnek a valóságnak" (Dan Brown: A Da Vinci-kód 11. o)

Állítása szerint tehát minden igaz a sztorijában egyedül a bűnügyi szál nem. Josh könyve tételesen, ténylegesen megbízható forrásokra támaszkodva bizonyítja be, hogy tökéletesen az ellenkezőjét sikerült megvalósítania, mint amit a könyvének kezdetén lévő történelmi megalapozottságáról állít. Könyvében sem a művészeti utalások, sem az építészetek nem stimmelnek. Például azt írja, hogy Mitterand akkori francia elnök személyes kívánsága volt, hogy a Louvre üvegpiramisát 666 üveglapból készítsék el, valamiképpen a sátánra utalva. (Dan Brown.. 37. o) A valóságban azonban 673 darabból készítették el. Továbbá nem stimmelnek Leonardo képeivel kapcsolatos állításai sem, melyeket Josh művészettörténészek egybehangzó állításaival cáfol meg. Továbbá a titkos társaságokról leírtak is hamisnak bizonyulnak. Mi akkor az igazság? Dan Brown ugyanis annyit hazudik, hogy az olvasó fejében az járhat: ha csak a fele igaz, akkor is nagy leleplezés amit ír.
Matt Josh könyvének férfi egyetemistája ki is fakad:

" - Akkor ez az egész kamu? - fakadt ki Matt, felpattanva a székéről. - Ha a könyvben minden teljesen hibás és hamis, akkor, hogy lehet olyan nagy könyvsiker? Miért készítettek belőle filmet? Hogy lehet, hogy olyan sokan hisznek neki?
..../majd a válasz/...
- Vannak akik nem hisznek semminek amíg saját maguk utána nem néznek a dolgoknak... összevetik a forrásokat... mérlegelik a bizonyítékokat." (Josh.. 46. o)

Ígyhát a két egyetemista maga kutat utána a valóságnak és válik világossá számukra, hogy a Dan Brown könyve hazugságok, csúsztatások tömbkelegére épülő, a valós tényeket figyelmen kívül hagyó izgalmas krimi, és semmivel sem több. Rá kellett jönniük, hogy a Sion-rend nem 900, hanem 50 éves szakadár baloldali kis csoport, a Templomosok semmi titkos tanítást nem őriztek, az Opus Dei bár létező katolikus szervezet, de a könyv állításával ellentétben nincsen szerzetessége, és működése sem az amit a könyv sugall. Továbbá Jézusnak se felesége, se gyermeke(i) nem voltak, mindig is Isten Fiának, Istennek tartotta a keresztének közössége, nem Konstantin alakította ki a keresztény egyházat, és tanítását, hanem azok az első században mindenki által ismertek, és elfogadottak voltak; például a négy evangélium is.
De Dan Brown könyvében vannak igazságok is. Ilyen például, hogy Jézus valós történelmi személy volt. Josh ezen a szálon viszi tovább a két keresőjét, hiszen Jézus személyével foglalkozni kell, nem lehet csak úgy elmenni mellette. Bemutatja hát, hogy Ő élt, meghalt és feltámadt. Ezek tények és a tényekre reagálni kell, hiszen ha mindaz igaz amit a Biblia ír, akkor ezektől a tényektől, illetve azok következményeitől senki sem mentesítheti önmagát. Még te sem aki ezt a blogot olvasod.

A könyvet a Parakletos Könyvesház adta ki 2006-ban, igy még simán beszerezhető a kiadónál vagy a GoodNews-ban.

További infó:
Brátán János előadása (meghallgatható, letölthető, olvasható):
http://www.apologia.hu/teahaz/main.html#&1