Alejandro Amenábar (Vanília égbolt, A belső tenger, Más világ) legújabb filmjével szembesülhet az ember manapság a mozikban. Már persze azokban amelyek le merik vetíteni ezt a filmet. No nem a film minősége, hanem témája nem túl népszerű. Illetve a viharok miatt válik egyre népszerűvé.
A film valós eseményeket igyekszik feldolgozni, de sajnos erősen hamisítja is a történelmet. Főhősnője Hüpatia (a magyar származású Rachel Weisz), a 4.század végi, 5.század eleji ismert filozófusnő, aki az alexandriai könyvtárban, illetve szentélyben (Szerapeum, Szerápisz tiszteletére /egyiptomi és hellén istenalakokat önmagába egyesítő szakállas istenalak/) tanította szép számú tanítványait.
A fim úgy mutatja be a kor társadalmát, mintha a filozófus gondolkodó tudósokon (jelen esetben Hüpatián és a szolgáján Afáziuszon) kívül mindenki korlátozott, barbár és a társadalomra negatívan ható volna. Így egy kalap alá veszi a sokistenhívő (álfilozófus) Szerápisz-imádókat, a keresztényeket, zsidókat, politikusokat.
A film egyik első barbarizmust bemutató jelenetét Hüpatia nyugodt és békés (a világ előremenetelét, a tudás kiteljesítését elősegítő) beszéde után látjuk. Ammoniusz, egy keresztény szekta vezetője párbajra hívja ki a sokistenhívők szószólóját. Tűzpróbát hirdet, azaz annak igazi az Istene aki a tűzön ép bőrrel átmegy. Ammoniusz miután sikeresen átjutott, a sokistenhívő szószólót kényszerítik a tűzre, aki megég.
A nézőben ezután egyértelműen keresztényellenes indulatok ébredhetnek. (a cél biztosan ez is volt) De vajon valóságos-e ez a jelenet? A történelem ebben az időben (i.u. 391 Alexandria) nem ismer ilyen jelenetet. Ismer viszont olyant, hogy a tűzpróbát keresztények alkalmazták egymásra. Ebben az időben ugyanis igen sokféle hitrendszerrel léptek fel csoportok magukat hiteles kereszténynek minősítve, és azzal az igénnyel léptek fel, hogy vagy a másik ember is "áttér" az ő nézetére, vagy ne nevezze magát kereszténynek. Voltak finomabb, inkább szóban vitázó irányzatok, és voltak harcosabbak is, mint a filmben ábrázolt szekta, (parabalani) aminek Ammoniusz volt az egyik jeles képviselője. Továbbá furcsa a sokistenhívő szájába adott mondat a keresztényekről: "a birodalom eltűri létezésetek", miközben keresztény uralkodó van, és a divatkereszténység miatt a birodalom lakóinak 90%-a erre az időre ilyen vagy olyan indokkal "kereszténnyé vált". Nem véletlen tehát ha a rendező is úgy mutatja be Oresztészt mint akinek a kereszténysége összefüggésben van politikai státuszával, és lebegteti azt a gondolatot, hogy még magában inkább érzi magát Hüpátia követőjének, mint kereszténynek. Bár valójában a történelem nem sokat tud Oresztészről, így olyan információnk sincsen ami igazolná a filmben látottakat. (pl. nincs ami igazolná, hogy Hüpatia tanítványa lett volna /neve nincs a listákban/)
Úgy tűnik viszont, hogy nagyjából úgy zajlott le a támadás a keresztények ellen, illetve a viszonttámadás ahogyan azt a film ábrázolja. Ami kimaradt az az, hogy miután a templom területét és a könyvtárat el kellett hagyniuk a Szerápisz, és egyéb istenségek imádóinak illetve a filozófusoknak, a keresztények a földdel tették egyenlővé a templomot. (a könyvtárat nem rombolták le, azt 641 körül Mohamed követői (Allah szolgái) tették meg, mivel a Korán mellett nem tűrtek meg más iratot)
A film második részében látjuk Kürillosz hatalomátvételét, aki kellő utcai zavargásokkal kierőszakolta hatalmát Theophilosz pátriárka után (a film nem mondja el, de ez már i.u. 412.-ben azaz 21 évvel később játszódik). Majd egyből, mintegy mutatva, hogy az Kürillosztól származik, Ammoniuszt látjuk ahogyan a parabalani több tagjával együtt rátámadt kövekkel a színházban szombaton szórakozó zsidókra. De vajon így történt? Történelmi feljegyzések szerint a színházban, ahol a zsidók összegyűltek, megláttak maguk között egy embert akit Kürillosz besúgójának mondtak, és odacitálták Oresztész elé, hogy fenyítse meg. Ez után egymást követték a zavargások, amikor oda-vissza támadta egymást a zsidó és a keresztény közösség erőszakosabb része. Majd ténylegesen bekövetkezett a csapda, amint azt a filmben is láthattuk; a zsidók híresztelték, hogy ég a templom, a keresztények odarohantak, hogy mentsék a menthetőt, mire zsidók lemészárolták őket. Erre valóban válaszul Kürillosz jóváhagyásával bosszút álltak, megölve sok zsidót, de a zsidók nagyrésze elment a városból, csak egy békésebb kisebbség maradt.
Hüpatia halála. Hüpatiától nem maradt fenn irat, de Szünesziosztól 150 levél maradt fenn, aki a filmel ellentétben nem fordított neki hátat, sosem hagyta magára. Bár nem is tehette meg, hogy megvédi, mivel már előtte meghalt (413-ban, Hüpatia pedig 415 májusában). Egy szakadár keresztény csoport ölte meg brutálisan. NEM vallási indokból. És itt hibázik a legnagyobbat a rendező, mivel az egész filmjét a vallások fanatikusainak harcának, és a békés tudomány eltiprásának szánta. Holott nem vallási, hanem hatalmi harcról van szó. Oresztész ugyanis jó viszonyban volt a zsidókkal, a filozófus okkal, így Hüpatiával is. Ez hatalmának egyik biztosítéka is volt. Kürillosz növelni akarta politikai, és társadalmi befolyását Oresztésszel szemben, ezért igyekezett meggyengíteni minden olyan erőt amelyre az támaszkodhatott. Így végső soron ezért szolgálta az ő hatalmi érdekeit a zsidók (főképpen a befolyásos zsidók) eltávolítása, illetve a határozott politikai nézetekkel bíró, és azokat határozottan hangoztató Hüpatia elhallgattatása. Már csak azért sem lehetett vallási az ellentét, mivel Hüpatia neoplatonista volt, akik hirdették, hogy van egy Isten akihez bizonyos aszketikus gyakorlatok során el lehet jutni. Továbbá ez a filozófiai irányzat egyes keresztény körökben is elfogadott volt, így például Szünesziosz püspök is (aki a Biblia tanításait a neoplatonizmussal keverte) igen nagyra tartotta Hüpatia filozófiai gondolatait (a filmben sajnos túlhangsúlyozzák a világegyetemmel való foglalatosságát).
A film monumentálisnak nevezhető egy csöppnyi történelemmel, néhány belekevert érzelmi szállal, és egy rakás vallások iránti gyűlölettel.
Érdekes, de félresiklott alkotás. Azért még ajánlható (persze valós történelmi ismeretekkel...).
A film valós eseményeket igyekszik feldolgozni, de sajnos erősen hamisítja is a történelmet. Főhősnője Hüpatia (a magyar származású Rachel Weisz), a 4.század végi, 5.század eleji ismert filozófusnő, aki az alexandriai könyvtárban, illetve szentélyben (Szerapeum, Szerápisz tiszteletére /egyiptomi és hellén istenalakokat önmagába egyesítő szakállas istenalak/) tanította szép számú tanítványait.
A fim úgy mutatja be a kor társadalmát, mintha a filozófus gondolkodó tudósokon (jelen esetben Hüpatián és a szolgáján Afáziuszon) kívül mindenki korlátozott, barbár és a társadalomra negatívan ható volna. Így egy kalap alá veszi a sokistenhívő (álfilozófus) Szerápisz-imádókat, a keresztényeket, zsidókat, politikusokat.
A film egyik első barbarizmust bemutató jelenetét Hüpatia nyugodt és békés (a világ előremenetelét, a tudás kiteljesítését elősegítő) beszéde után látjuk. Ammoniusz, egy keresztény szekta vezetője párbajra hívja ki a sokistenhívők szószólóját. Tűzpróbát hirdet, azaz annak igazi az Istene aki a tűzön ép bőrrel átmegy. Ammoniusz miután sikeresen átjutott, a sokistenhívő szószólót kényszerítik a tűzre, aki megég.
A nézőben ezután egyértelműen keresztényellenes indulatok ébredhetnek. (a cél biztosan ez is volt) De vajon valóságos-e ez a jelenet? A történelem ebben az időben (i.u. 391 Alexandria) nem ismer ilyen jelenetet. Ismer viszont olyant, hogy a tűzpróbát keresztények alkalmazták egymásra. Ebben az időben ugyanis igen sokféle hitrendszerrel léptek fel csoportok magukat hiteles kereszténynek minősítve, és azzal az igénnyel léptek fel, hogy vagy a másik ember is "áttér" az ő nézetére, vagy ne nevezze magát kereszténynek. Voltak finomabb, inkább szóban vitázó irányzatok, és voltak harcosabbak is, mint a filmben ábrázolt szekta, (parabalani) aminek Ammoniusz volt az egyik jeles képviselője. Továbbá furcsa a sokistenhívő szájába adott mondat a keresztényekről: "a birodalom eltűri létezésetek", miközben keresztény uralkodó van, és a divatkereszténység miatt a birodalom lakóinak 90%-a erre az időre ilyen vagy olyan indokkal "kereszténnyé vált". Nem véletlen tehát ha a rendező is úgy mutatja be Oresztészt mint akinek a kereszténysége összefüggésben van politikai státuszával, és lebegteti azt a gondolatot, hogy még magában inkább érzi magát Hüpátia követőjének, mint kereszténynek. Bár valójában a történelem nem sokat tud Oresztészről, így olyan információnk sincsen ami igazolná a filmben látottakat. (pl. nincs ami igazolná, hogy Hüpatia tanítványa lett volna /neve nincs a listákban/)
Úgy tűnik viszont, hogy nagyjából úgy zajlott le a támadás a keresztények ellen, illetve a viszonttámadás ahogyan azt a film ábrázolja. Ami kimaradt az az, hogy miután a templom területét és a könyvtárat el kellett hagyniuk a Szerápisz, és egyéb istenségek imádóinak illetve a filozófusoknak, a keresztények a földdel tették egyenlővé a templomot. (a könyvtárat nem rombolták le, azt 641 körül Mohamed követői (Allah szolgái) tették meg, mivel a Korán mellett nem tűrtek meg más iratot)
A film második részében látjuk Kürillosz hatalomátvételét, aki kellő utcai zavargásokkal kierőszakolta hatalmát Theophilosz pátriárka után (a film nem mondja el, de ez már i.u. 412.-ben azaz 21 évvel később játszódik). Majd egyből, mintegy mutatva, hogy az Kürillosztól származik, Ammoniuszt látjuk ahogyan a parabalani több tagjával együtt rátámadt kövekkel a színházban szombaton szórakozó zsidókra. De vajon így történt? Történelmi feljegyzések szerint a színházban, ahol a zsidók összegyűltek, megláttak maguk között egy embert akit Kürillosz besúgójának mondtak, és odacitálták Oresztész elé, hogy fenyítse meg. Ez után egymást követték a zavargások, amikor oda-vissza támadta egymást a zsidó és a keresztény közösség erőszakosabb része. Majd ténylegesen bekövetkezett a csapda, amint azt a filmben is láthattuk; a zsidók híresztelték, hogy ég a templom, a keresztények odarohantak, hogy mentsék a menthetőt, mire zsidók lemészárolták őket. Erre valóban válaszul Kürillosz jóváhagyásával bosszút álltak, megölve sok zsidót, de a zsidók nagyrésze elment a városból, csak egy békésebb kisebbség maradt.
Hüpatia halála. Hüpatiától nem maradt fenn irat, de Szünesziosztól 150 levél maradt fenn, aki a filmel ellentétben nem fordított neki hátat, sosem hagyta magára. Bár nem is tehette meg, hogy megvédi, mivel már előtte meghalt (413-ban, Hüpatia pedig 415 májusában). Egy szakadár keresztény csoport ölte meg brutálisan. NEM vallási indokból. És itt hibázik a legnagyobbat a rendező, mivel az egész filmjét a vallások fanatikusainak harcának, és a békés tudomány eltiprásának szánta. Holott nem vallási, hanem hatalmi harcról van szó. Oresztész ugyanis jó viszonyban volt a zsidókkal, a filozófus okkal, így Hüpatiával is. Ez hatalmának egyik biztosítéka is volt. Kürillosz növelni akarta politikai, és társadalmi befolyását Oresztésszel szemben, ezért igyekezett meggyengíteni minden olyan erőt amelyre az támaszkodhatott. Így végső soron ezért szolgálta az ő hatalmi érdekeit a zsidók (főképpen a befolyásos zsidók) eltávolítása, illetve a határozott politikai nézetekkel bíró, és azokat határozottan hangoztató Hüpatia elhallgattatása. Már csak azért sem lehetett vallási az ellentét, mivel Hüpatia neoplatonista volt, akik hirdették, hogy van egy Isten akihez bizonyos aszketikus gyakorlatok során el lehet jutni. Továbbá ez a filozófiai irányzat egyes keresztény körökben is elfogadott volt, így például Szünesziosz püspök is (aki a Biblia tanításait a neoplatonizmussal keverte) igen nagyra tartotta Hüpatia filozófiai gondolatait (a filmben sajnos túlhangsúlyozzák a világegyetemmel való foglalatosságát).
A film monumentálisnak nevezhető egy csöppnyi történelemmel, néhány belekevert érzelmi szállal, és egy rakás vallások iránti gyűlölettel.
Érdekes, de félresiklott alkotás. Azért még ajánlható (persze valós történelmi ismeretekkel...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése